Rutkai Zsuzsanna szeret utazni, más kultúrákat, szokásokat megismerni. Portrénkból többet is megtudhat róla a Kedves Olvasó.
Humán beállítottságú és világlátású ember vagyok, így az irodalom és a művészetek mindig fontos szerepet játszottak az életemben.
Művelődésszervező-média szakon végeztem, valamint elvégeztem egy HR mesterszakot is.
Nagyon szeretek utazni, szeretem felfedezni a világot és megtapasztalni a miénktől eltérő kultúrákat, megismerni a világ más tájain élő embereket. Szeretem a természetet, a csendet, a jó zenét és koncerteket, a finom ételeket és italokat, a barátokkal való világmegváltó eszmecseréket, az irodalmat, a könyveket, a filmeket. Fontos számomra a környezetvédelem, és a világunkban manapság már oly gyéren fellelhető értékek megóvása, esetenként értékek teremtése.
A munka területét tekintve eddigi életemben sajnos nem voltam még olyan helyem, ami egyszerre elégítette volna ki a létfenntartási, a szellemi és lelki szükségleteimet. Ezeket az immár 8. éve folytatott itthoni és külföldi önkéntes munkákkal igyekszem megélni.
Hobbim természetesen az olvasás, a filmnézés, az utazás, főzés, kerti munkák, az utóbbi két évben pedig a hangoskönyv készítés. Sportok közül kedvelem az úszást, a gyaloglást, az evezést és a jógát.
Életemben történt pár érdekes esemény.
Az önkéntes munkáknak sok, nem mindennapi élményt köszönhetek, általuk kitágult a világ, és megismerhettem az adott ország vagy kultúra olyan elemeit is, amit átlagos utazóként nehéz lett volna. Így történhetett meg az, hogy a legutolsó hosszabb távú itthoni munkám végeztével egyszer csak egy ír gazda földjén találtam magam az ország nyugati szegletében, ahol a hegyek és az óceán közötti tanyán gazoltam, kapáltam és locsoltam a terményt a nagy kék ég alatt. Vagy egy kis 300 lelkes andalúz hegyi faluban vetettem a krumplit és rendeztem a terepet egy gyönyörűen kialakított mediterrán kertben, és ha addig azt hittem volna, hogy a világ végén vagyok, akkor fontos tanítást kapva a relativitásról hamar megtudtam, hogy van ennél kisebb falu is a környéken… A szomszédos faluban ugyanis mindössze 18-an éltek, főként a világ különféle szegleteiből odasereglett és az átlagos élettől megcsömörlött különcök, köztük természetesen magyarok is, akik egy éttermet vezettek a hajdan szebb napokat megélt, napszítta andaluz házak között.
De az is nagy élmény volt, hogy társammal itthon 4 évig internet-biztonsági és érzékenyítő előadásokat tartottunk gyerekeknek, ahol máig emlegetett legnagyobb élményünk egy vidéki kisebbségi iskolában ért minket –a gyerekek nyitottsága, valamint a szervező pedagógus részéről megtapasztalt elhivatottság, küzdőszellem és kedvesség máig kísér bennünket.
Ami a személyiségemet illeti: szeretem, ha valaki őszinte és önazonos, hálás vagyok, ha eredeti, értelmes, humoros, intelligens emberek társaságában lehetek. Mivel manapság kevés ilyen embert találok, egyre inkább preferálom az egyedüllétet és a kevés kiválasztott barát társaságát. Az emberek közelségével ellentétben egyre inkább vágyom és értékelem a természet, a növények és állatok közelségét.
Kamaszkorom óta érdekel bolygónk és a természet állapota, érdekelnek a különféle kultúrák, a különböző szellemtörténeti, ezoterikus hagyományok. Érdekel a keskeny határmezsgye élet és halál között, illetve hogy van-e és ha igen, mi van „odaát”. Erősen foglalkoztat az emberi és egyetemes tudat működése. Izgalommal tölt el, ha olvasmányaim során sikerül kapcsolatot találnom a több ezer éves ezoterikus tanítások és a mai kor felfedezései között.
Érdekel minden határterület, minden „között”.
Szilárd értékrendszerrel bírok és megbízható vagyok, ám nem tűröm az igazságtalanságot, a hazugságot, a nagyképűséget és a képmutatást. A butaság, a korlátoltság és a rosszindulat felbőszít.
Lobbanékony és szenvedélyes vagyok, szabadságvágyam kevéssé tűri a béklyókat.
Olvasáshoz, könyvekhez fűződő kapcsolatomról: a könyvek sokszor ott vannak akkor is, amikor a körülöttünk lévő emberekhez nem tudunk kapcsolódni. Egy jó könyvvel sosem vagy egyedül, egy jó könyv hidat képez a korok között, az író és olvasó között – segít élni, túlélni.
Egyesületi felolvasóként olyan könyveket olvastam fel, amit magánemberként is szívesen olvasnék. Eddig elsősorban szépirodalmi, pszichológiai, szórakoztató és ezoterikus kötetek fűződnek a nevemhez.
A Bodor Tibor Kulturális Egyesületnek köszönhetem, hogy a felolvasás kapcsán ismét „hallathatom a hangom”, ahogy gyerek- és ifjúkoromban a szavalóversenyeken és egyéb kisebb szereplések során ez még oly természetes volt.
Ugyanakkor nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ezzel segíthetek egy-egy művet megismertetni olyanokkal, akik látássérültként nem tudják elolvasni az adott műveket. Így végül is – ha nem is szokványos módon – de gyakorlom „tanult szakmám”, és segítek művelődni, kikapcsolódni, szórakoztatni.
Az önkéntes munka segített abban is, hogy gyakoroljam a felolvasás technikai hátterét, hiszen ma már magam szerkesztem, vágom és utómunkázom a könyveimet.
A kedves olvasóknak pedig üzenem: az olvasás öröm, felfedezés, kaland, szórakozás. Korok, eszmék, emberek találkozása egy végeérhetetlen úton.
Az olvasás manapság ellenállás és forradalom is. A világnak pedig minden téren változásra van szüksége, így – olvasó emberként – legyünk mi az a változás, amit a világban látni szeretnénk!
Mivel kedves íróim nálamnál sokkal jobban meg tudják fogalmazni, amit gondolok, Kurt Vonnegut gondolatait küldöm az olvasóknak: „A képzeletáramkör úgy van kialakítva, hogy a legminimálisabb ingerre is reagáljon. A könyvek alapvetően huszonhat fonetikai jelből, tíz számjegyből és körülbelül nyolc írásjelből állnak – az emberek pedig megnézik ezeket, és látják maguk előtt a Vezúv kitörését vagy a waterloo-i csatát.”
Hát nem csodálatos?…
A portrét összeállította és szerkesztette: Árvay Mária
