//A hangomat adom – Bemutatjuk Sztridáné Kurucz Krisztina felolvasót

A hangomat adom – Bemutatjuk Sztridáné Kurucz Krisztina felolvasót

2020-10-22T17:40:58+02:002020. október 22.|

Krisztina kreatív, sokoldalú személyiség, a felolvasásban találta meg egyik kedvenc időtöltését. Kurucz krisztina

Sztridáné Kurucz Krisztina vagyok, 1973-ban születtem Tolna megyében. Tamásiban töltöttem gyermekkoromat, finom burokként ölelt körbe a kisváros egészen az érettségim évének végéig. 18 évesen kerültem Budapestre, az ELTE TTK-n végeztem 1996-ban matematika-fizika szakos tanárként. Tanulmányaim utolsó két évében az akkor induló Csodák Palotája időszakos kiállításainak létrehozásában vettem részt. Majd az állandó kiállítás megnyitása után 1996-tól 2012-ig a Csodák Palotája Nonprofit Kft és a Budapest Science Centre Alapítvány pénzügyi és személyzeti munkatársaként, valamint eszközfejlesztőként dolgoztam. Így egy csodálatos, kreatív és lelkes, fiatalokból álló csapatban, különleges munkahelyen kezdhettem meg „felnőtt” életemet. Az interaktív tudományos kiállítások azóta is nagy szerelmeim, a családi nyaralásaink során ki nem hagynánk az ilyen múzeumokat!

2012-től több éven át matematikát tanítottam a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnáziumban, ami igazi kihívás volt és sok kreativitást igényelt. A művészeti iskola tehetséges diákjai, az előadások, a koncertek napról napra új meglepetéseket tartogattak. Hihetetlen élmény volt már az is, ahogyan egy évnyitón vagy évzárón elénekelték a Himnuszt az iskola tornatermében.

A tanítás mellett 2013-tól az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben is dolgoztam pedagógiai fejlesztőként. A Gyakorlati életre nevelés téma csapatával a Storyline (kerettörténet) módszer iskolai bevezethetőségét, nemzetközi tapasztalatait és hazai kipróbálását koordináltuk. A projekt során az ország leglelkesebb pedagógusaival kerülhettem kapcsolatba, rengeteget tanultunk egymástól.

2015-ben a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület életébe kapcsolódtam be, szintén egy iskoláknak szóló projekt kapcsán. Jelenleg az egyesület irodavezetőjeként és pénzügyi vezetőjeként dolgozom.

A férjemmel még az egyetemen ismerkedtünk meg, a Csodák Palotájában is együtt dolgoztunk. Két lányunk született, Orsi 20 éves egyetemista, az ELTE BTK magyar-angol szakára jár, Emi a Városmajori Gimnázium tanulója. Mindketten a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltek, sok örömet hozva ezzel a mindennapjainkba.

A szép beszéd, a zene, az olvasás, az egymásra figyelés szűkebb és tágabb családunk mindennapjainak természetes része. Amikor Maxi (Helle Maximilian) felhívására 2018 februárjában felfigyeltem a Facebookon (máig sem tudom, hogyan jelent meg nálam, de szívből örülök, hogy így történt), úgy éreztem, mindenképpen megpróbálom a próbafelolvasást. Orsi lányomnak is megemlítettem ezt a lehetőséget, ő is elkészítette a saját hangfelvételét, együtt küldtük be a megadott címre. Nagyon örültünk Maxi pozitív válaszának, elkezdtük a felolvasást.

Visszagondolva nagyon furcsa, de ekkor még nem is tudtam, hogy Maxi nem lát. A technika beállítása és a kezdeti bizonytalankodások után (rengeteg segítséget kaptunk Maxitól) olyan könyvet választottam, amit már többször olvastam és közel állt hozzám. A későbbiekben igyekeztem az igényelt könyvek közül választani, az első ilyen felolvasásom (Wolfgang Hildesheimer: Mozart című könyve) azért alaposan megizzasztott a rengeteg idegen nyelvű részlettel és a néha fél oldalasnál is hosszabb, szakszavakkal teletűzdelt mondatokkal.

Nagy dolognak tartom, hogy ebből a nagyszerű ötletből megalakult a Bodor Tibor Kulturális Egyesület, hamar összefogta az önkéntes csapatot és az élő kapcsolat, az önkéntes találkozók, a rengeteg segítség, odafigyelés hihetetlen erőt adott. Időközben Kata (Puskás Kata Szidónia) jóvoltából lehetőséget kaptunk a hangtechnikánk, illetve beszédtechnikánk fejlesztésére. Jancsó Saci minden órája felüdülés volt, a heti rohanásban egy kis béke szigete. Rengeteget fejlődtem és nagyon sokat tanultam Sacitól és a többiektől is. Itt is szeretném megköszönni Jakab Géza kedves, türelmes segítőkészségét!

Számomra a felolvasás igazi kikapcsolódás, a harmadik könyvtől kezdve olyan „flow” élményt élek át közben, amit nem nagyon tapasztaltam más, kedvelt tevékenységeim alatt sem. Közel állnak hozzám az életrajzok, a romantikus könyvek, a sci-fi, a klasszikusok, az ifjúsági irodalom, így átgondolva azt hiszem, a könyvek terén is „mindenevő” vagyok.

Hálás vagyok a Bodor Tibor Kulturális Egyesület minden munkatársának és az alapítóknak, mert úgy érzem, hogy olyan módon önkénteskedem, amit régebben elképzelni sem tudtam. Az, hogy imádok olvasni, felolvasni és ezzel segíthetek másoknak, hatalmas örömöt ad.

2018 szeptemberében találkoztam először személyesen a MVGYOSZ székházában, az első 100 elkészült hangoskönyv ünnepélyes átadásakor a BTKE alapítóival, a MVGYOSZ vezetőivel, illetve a nem látó hangoskönyv hallgatókkal. Meghatározó élmény volt. Az Egyesület szervezésében létrejött Vaksötét koncertek is olyan élményt nyújtottak, ami örök emlék. Az elsőt végigsírtam…Nem csak én…

Nagyon örülök, hogy ilyen sikeres kezdeményezés részese lehetek. Az olvasókat arra bíztatnám, hogy igényeiket továbbra is osszák meg velünk bátran, számomra nincs nagyobb öröm, mint olyan könyvet készíteni, amiről tudom, hogy valaki/valakik nagyon várják, hogy megismerhessék.

A portrét szerkesztette és összeállította: Árvay Mária

Ugrás a lap tetejére