Ambrus Attila József digitális polihisztor jó tanáremberként meg is osztja másokkal tudását: kétórás beszélgetésünk alatt sikerült kiképeznie kezdő szinten szerzői jogi szakértőnek, archívumkezelőnek és végre hangszerkesztőnek is. Íme a konzultáció veleje!

Iván Péter: Amikor először hívtalak, azt mondtad, éppen egy szakmai konferencián vagy, beszéljünk pár nap múlva. Mi szépet láttál ott?

Ambrus Attila József: Egy informatikai cég magyar leányvállalata szervezett Budapesten egy zártkörű rendezvényt egyetemi oktatóknak elektronikus tananyagok, digitális oktatás témakörben. Jártam például egy okostanteremben, ahol az oktató minden mozdulatát nyomon követhetjük több kameraállásból is, amit pedig a táblára írt, az közvetített videóképként jelent meg a hallgatói képernyőkön. Ez az intelligens kamerarendszer arra is képes volt, hogy az oktató kezét, karját átlátszóvá tegye, így a szöveg kitakarás nélkül volt olvasható a táblán. Mi nézők nagyon fellelkesültünk, mert teljességgel futurisztikusnak tűnt az egész.

I.P.: Te szeretnél ilyen okosteremben tanítani?

A. A. J.: Nem lenne butaság. Itt küszködünk a Zoom-mal, a Teams-szel, egy ilyen felszereltségű helységben viszont remek gyakorlati órákat lehetne tartani. Képzeld el például egy műtőben, ahol a medikus a képernyő előtt többet lát, mint az asszisztens, aki közvetlenül a sebész mellett vagy háta mögött áll… De türelem, röpke ötven év, és a sarki suliban is okostantermek lesznek.

I.P.: Melyik intézmény küldött téged oda?

A. A. J.: 2021 szeptembere óta a Soproni Egyetemen dolgozom, de napi négy órában távolról korábbi munkahelyem, a Pécsi Tudományegyetem digitális könyvtárépítési projektjeiben is segédkezem. Itt a Rektori Hivatal alá tartozom, de helyileg a Benedek Elek Pedagógiai Karon vagyok a diáklányok között, aranyosak, lelkesek, fiatalok.

I.P.: Harminchárom évig éltél Pécsen. Nagy váltás?

A. A. J.: Noel fiam már itt kezdte a középsulit, ő még lehet bennszülött, de mi öregek életünk végéig „gyüttmentek” leszünk. Sopron amúgy egy élhető, osztrákosan tiszta, rendezett, negyedóra alatt bejárható belvárossal. Viszont kevesebb az étterem, a szórakozóhely, a bolt, ami pedig végképp nincs, az a Pécsett bármikor mozgósítható kulturális közmunkás: tudod, akik digitalizálnak, szkennelnek, raktárt pakolnak. Itt nemhogy munkanélküliség, talán még munkaügyi központ sincs.

I.P.: Hát igen, a humánerőforrás, ki érti miért, Ausztriában keccsöl… Attila, van már felolvasózugod?

A. A. J.: Egy polgári lakásban lakunk, ott egy háromszor három méteres gardrób, benne az íróasztalom a laptoppal, a mikrofonállvány. A falakat házilag, szivacsokkal zajszigeteltem. Sok felvétel született már éjszakánként itt a ministúdiómban.

I.P.: Veterán hangoskönyves vagy, az első felvételeid 2012-ből valók.

A. A. J.: Tizenegy éve az egyetemen egy dinamikus tartalomszolgáltatás-kurzusomon hoztuk létre hallgatóimmal a később „Mindenkinek van hangja” néven ismert blogot, ami egy kis hangoskönyv-platformmá nőtte ki magát. Ennek részben a felolvaso.worldpress.hu az utódja. Ide a mai napig jönnek megkeresések amatőr és profi szerzőktől, hogy olvassam fel a könyvüket. Mivel van nyomdaipari jártasságom, egész csomagokat is vállalok, a kézirattól az e-könyv elkészítéséig és „hangoskönyvesítésig”. Ha a szerző ingyen akarja közzétenni szellemi termékét, én is baráti árat szabok, de a legtöbbször ingyen csinálom meg neki az anyagot.

I.P.: Rengeteg rossz könyv születik manapság. Hogyan szelektálsz?

A. A. J.: Ha nyelvileg kusza, nem tudsz belőle hangoskönyvet csinálni. A nyomtatott változat az ő buktája, ha viszont nyakatekert, magyartalan a próza, lehetetlen, hogy jól szóljon. Ez négy-öt oldal után kiderül. Persze senkit nem koptatok le, gyakoroljon csak, hátha fejlődik, írósuliba megy, szóval…

I.P.: Te fogyasztod mások felolvasásait?

A. A. J.: Én általában podcasteket hallgatok, hangoskönyvet inkább csinálni szeretek. Azért pár Kern- vagy Kulka-felvételbe bele-belehallgatok időnként: vannak olyan színészek, akiktől már tíz perc alatt is rengeteg mindent tudsz tanulni. Én is autodidakta módon fejlesztem magam, és a logopédiai problémákkal a mai napig küzdök. Nekem a magyar nem az anyanyelvem, hatéves koromban úgy kerültem Budapestre, hogy csak a svájci németet beszéltem.

I.P.: Egyes teológusok azt állítják, hogy a szépséges Sviccerdüccs az angyalok hivatalos nyelve… Én semmiféle akcentust nem hallok, jól kigyomláltad.

A. A. J.: Kamaszkoromban rengeteget treníroztam magam, egy MK27-es kazettás magnóra rögzítettem a beszédemet, felolvasásaimat, hogy visszahallgassam, javítgassam. Az első nyilvános közléseimen még hallható, hogyan artikulálom túl a szöveget, küzdve anyanyelvem fonetikai örökségével…

I.P.: Ha jól tudom, most óriási munkában vagy.

A. A. J.: Dr. Balogh János, „a magyar Attenborough” időnként igen rossz minőségű rádiós előadásait dolgozom fel hangoskönyvként, immár a mesterséges intelligencia segítségével. A hanganyagokat egy okos programmal szöveggé alakítom, úgy olvasom fel, az eredeti állat- és természethangokat, népi dobolásokat, énekeket tartalmazó magnófelvételeket pedig a hangfájlba illesztem. Eddig két évad készült el a huszonhétből…

I.P.: Elképesztő az elérhetőséged. A mi hangoskönyvtárunknak rendszeresen leadod az új felolvasásaidat, de a Magyar Elektronikus Könyvtárban is fellelhetőek az anyagaid, saját weboldalad van és podcastekként is találkozni a dolgaiddal.

A. A. J.: Igen, sőt ha beütöd a YouTube keresőjébe, hogy @hangoskönyv a rendszer egyenesen az én csatornámra vezet. Megnyugtató, hogy az anyagaim sok szerveren, archívumban megvannak, nagyon nem szeretném, ha elveszne a munkám. Nektek is javaslom, hogy állapodjatok meg a MEK-kel, hogy az OSZK szerverére is feltolhassátok a teljes könyvállományotokat: a szerzői jogvédelem alá tartozó hanganyagokat nem tehetik ugyan nyilvánossá, de sok felszabadult művet a nagyközönség is meghallgathatna, így maguk a felolvasók is jobban láthatóvá, hallhatóvá válhatnának, másodsorban pedig lenne számotokra egy biztonsági mentés is a hangoskönyvekről. Adatvesztés esetén bármikor le lehet tőlük kérni az archívumotokat. Egy nemzeti könyvtár azért garancia arra, hogy megőrizzék, a legújabb fájlformátumba konvertálják az állományt. Biztosan lenne arra is lehetőség, hogy a nevetekkel, logótokkal ellátott egyedi felület is létrejöjjön a nagyközönség számára szolgáltatható hangoskönyvekkel. Ez láthatóvá tenné az egyesületet és a hallgatók nem a titokban innen-onnan letöltögetett verziókat érnék el, hanem a hivatalos egyesületi felolvasásokat.

I.P.: Igen, ezzel hamarosan foglalkoznunk kell, kösz a tippet. De nem csupán az adatmentés miatt vagy fenn ennyi felületen, igaz?

A. A. J.: YouTube-csatornámat 3500 felhasználó követi, kapok szép számmal hideget-meleget, de jobbára pozitív, építő megjegyzéseket. Óriási igény van itthon a hangoskönyvekre, amivel a kiadók még mindig nem számolnak, úgyhogy ez egy igazi piaci rés. Érdekes módon, sok idősebb hölgy és rengeteg kamionos ír, hogy mennyire segítenek a hangoskönyvek az otthoni munkavégzés, illetve a hosszú, monoton vezetés közben. Sok amatőr szerzőnek pedig jó reklám, hogy hallhatóak a könyveik a csatornámon.

I.P.: Mit tanácsolsz azoknak a felolvasóknak, akik youtubberekként is szeretnének szerencsét próbálni?

A. A. J.: Először is azt kell tudomásul venni, hogy ezzel egy fityinget sem fogtok keresni, én öt év alatt háromszáz forintot kasszíroztam a csatornámmal. Ez az egész sokkal inkább a visszajelzésekről, láthatóságról szól. Legyetek igényesek és tűrjétek jól a kritikát. Rakjátok fel a könyveket fejezetenként, mert ezen a videómegosztón nem lehet könyvjelzőzni. Figyeljetek oda a copyright-ra, a könyvárusi forgalomban lévő kötetekből készült felolvasásokat nagy valószínűséggel blokkolni fogja a rendszer. Ha azonban egy húsz-huszonöt éve kiadatlan könyv vagy a sok ezer szabadon felhasználható szöveg közül választotok, valószínűleg nem szólnak, a szerző esetleg még hálás is lesz, hogy a könyve újra bekerült a köztudatba. Természetesen törekedjetek arra, hogy ne sértsétek senkinek sem a szerzői jogait, ezért például nem ajánlom az aláfestő zenék használatát. Figyeljetek arra is, hogy ne olvassatok fel olyan könyvet, amiből már tucatnyi verzió létezik, sok esetben profi előadóval, hangszerkesztéssel. Tehát érdemes az energiátokat más könyvbe fektetni: ne gyertek elő a Pál utcai fiúk vagy a Kis herceg száznyolcvanharmadik audió változatával, az ég szerelmére…

Iván Péter