Jogsegély szolgálat

2019-08-16T16:56:17+02:00

A jogi ügyeket a legtöbb laikus ember bonyolultnak és ijesztőnek találja. Látássérültként különösen nehéz lehet az eligazodás a jogszabályok útvesztőiben egyrészt mert a dokumentumokhoz való hozzáférés is korlátozott lehet, másrészt mert a fogyatékos emberekkel kapcsolatban számos speciális jogszabály és előírás van életben. Az egyenlő hozzáféréshez, a fogyatékosság okozta nehéz élethelyzeteket megoldani segítő támogatásokhoz, a hátrányok kompenzálására hivatott ellátásokhoz való hozzájutás folyamatai is gyakran bonyolultak. A vak és gyengénlátó emberek számos nehézségbe ütközhetnek tanulmányaik végzése, munkavállalás, peres ügyek, banki ügyintézés vagy ingatlanvásárlás során a jogszabályok nem ismerete vagy nem megfelelő értelmezése miatt. A fogyatékosságból adódóan gyakrabban érheti ezt a csoportot hátrányos megkülönböztetés is, melynek jogi úton történő kezelése szintén szaksegítséget igényel.
Mindezen nehézségek leküzdése érdekében látássérült magánszemélyek számára nyújt jogi tanácsadást jogszabályok ismertetésével és személyesen az MVGYOSZ

A jogi tanácsadás területei

A látássérültséghez kapcsolódó mindennemű jogi ügylet, így többek között:

  • Szociális juttatások igénybevétele
  • A látássérült jogállása, mint szerződő fél
  • A látássérült jogállása, mint peres eljárásban érintett személy
  • A látássérült jogállása a családjogban
  • A látássérült jogállása a közoktatásban
  • A látássérült jogállása a felsőoktatásban
  • A látássérült jogállása a közösségi (tömeg) közlekedésben
  • A látássérült jogállása a közszolgáltatások igénybevételekor
  • A látássérült jogállása, vakvezetőkutyával történő közlekedés esetén
  • Az egyenlő esélyű hozzáféréshez fűződő jogok sérelme
  • Az egyenlő bánásmódhoz fűződő jogok sérelme
  • Egyéb jogi ismereteket igénylő ügyek

A szolgáltatás a peres képviseletet nem foglalja magában.

A szolgáltatást dr. Stefán Sándor közreműködésével nyújtja az MVGYOSZ.

Ügyfélfogadás

Helye: MVGYOSZ székház.

Időpontja: Előzetes telefonos, vagy e-mailes egyeztetést követően minden hónap első és harmadik szerdáján 14.00 és 18.00 között

A szolgáltatás díja

A szolgáltatást az MVGYOSZ térítésmentesen biztosítja a látássérült ügyfelek számára.

Fogyatékossággal élő embereket érintő fontosabb jogszabályok ismertetése

A címben szereplő ellátás talán az egyik legrégebbi a jelenleg igénybe vehető juttatások közül, hiszen egy 1988 januárjától létező jogintézményről beszélünk.

Kik igényelhetik?

A rokkantsági járadék – szemben a nyugellátásokkal, illetve a megváltozott munkaképességűek ellátásaival – szolgálati idő, illetve biztosításban töltött idő hiányában is igényelhető. Arra ugyanis az a személy lehet jogosult, akinek egészségi állapota 25 éves korának betöltése előtt olyan mértékben megromlott, hogy egészségkárosodása legalább 70%-ban fennáll. Látható tehát, hogy ez az ellátás azoknak is segítséget jelenthet, akik fiatal korban egészségkárosodottá váltak, ugyanakkor életkoruknál fogva, vagy más okból dolgozni nem tudtak, ezért biztosítási idővel sem rendelkeznek. Nem jogosult viszont rokkantsági járadékra az, aki nyugellátásban, baleseti nyugellátásban (az árvaellátás és az özvegyi nyugdíj is nyugellátásnak minősül),  valamint a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátások valamelyikében (rehabilitációs, illetve rokkantsági ellátás) részesül. Ennek kapcsán ugyanakkor fontos utalni arra is, hogy vannak viszont egyéb ellátások, mint pl. a fogyatékossági támogatás, vagy a magasabb összegű családi pótlék, amelyek ezzel az ellátással együtt is igénybe vehetők.

A rokkantsági ellátással ellentétben a rokkantsági járadék összege nem függ az igénylő jövedelmétől, azt a jogszabály egységesen határozza meg. A 2019. január 1-jétől megállapításra kerülő ellátás havi összege 37.350 Ft.

Itt kívánunk utalni arra, hogy a rokkantsági járadék teljes egészében mentes a végrehajtás alól. Ez azt jelenti, hogy ha a járadékosnak van valamilyen végrehajtható tartozása, az a járadék terhére nem tiltható le.

A járadékot, ha annak feltételei fennállnak, az igénybejelentés hónapját megelőző hatodik hónap első napjától, de legkorábban az igénylő 18. életévének betöltésétől lehet megállapítani.

Munkavállalás a járadék mellett

Ebből a szempontból a rokkantsági járadékosok egyszerűbb helyzetben vannak a nyugdíjasokhoz, vagy megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásban részesülőkhöz képest, hiszen ők mindenféle korlátozás nélkül, bármilyen munkáltatónál vállalhatnak munkát. Ez azt jelenti, hogy a járadék melletti munkavégzés esetén sem időbeli, sem pedig jövedelembeli korlátozás nincs.

További pozitívum, hogy – ellentétben a rokkantsági ellátásban részesülőkkel – a rokkantsági járadékosok munkajogi szempontból sem minősülnek nyugdíjasnak, így rájuk a nem nyugdíjas munkavállalókra vonatkozó munkajogi szabályok vonatkoznak. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a rokkantsági járadékos munkavállaló munkáltatója nem mondhatja fel a határozatlan időtartamú munkaviszonyt indokolás nélkül; továbbá a munkáltató felmondása, illetve jogutód nélküli megszűnése esetén őt is megilleti a végkielégítés.

Ha a rokkantsági járadékos személyt akkreditált munkáltató kívánja foglalkoztatni, akkor vele összefüggésben is igénybe veheti mindazokat a támogatásokat, melyek a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása esetén megilletik.

Bonyolultabb a helyzet a szociális hozzájárulási adókedvezmény esetében, amelyet a munkaadó nem vehet igénybe pusztán azon az alapon, hogy a munkavállaló rokkantsági járadékos. Ehhez az szükséges, hogy az érintett személy rendelkezzen komplex minősítéssel is. A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény alapján ugyanis a szociális hozzájárulási adóhoz kapcsolódó kedvezmény szempontjából – egyebek mellett – az minősül megváltozott munkaképességűnek, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60%-os, vagy kisebb mértékű. Ebből viszont az következik, hogy azoknak a rokkantsági járadékosoknak, akik még nem rendelkeznek komplex minősítéssel, célszerű ezt beszerezniük annak érdekében, hogy munkáltatójuk igénybe vehesse velük kapcsolatban az adókedvezményt.

(folytatjuk)

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

jogtanácsos

Mint az bizonyára sokak által ismert, 2018. január 1-jétől egy új ellátás, a tartós ápolást végzők időskori támogatása (a továbbiakban: támogatás) került bevezetésre. Ennek célja az volt, hogy a gyermeküket hosszú ideig ápoló, ezáltal keresőtevékenységet nem vagy csak korlátozott mértékben végző szülők számára plusz juttatást biztosítson, ami kompenzálhatja azt, hogy a munkából való kiesés miatt várhatóan alacsony nyugdíjra számíthatnak. Erre a havi 50.000 Ft összegű támogatásra az a már nyugdíjra jogosultságot szerzett szülő (a vérszerinti szülőn kívül az örökbefogadó, mostoha, illetve a gyermekvédelmi nevelőszülői jogviszony kivételével a nevelő szülő is) lehet jogosult, aki legalább 20 éven át saját háztartásában gondoskodott tartósan beteg, vagy fogyatékos gyermekéről, és vele összefüggésben a szociális törvény (1993. évi III. törvény) által rögzített ellátások valamelyikében (ápolási díj, gyermekgondozási segély stb.) részesült.

Tapasztalatok szerint a támogatás iránti igényt a hatóság számos alkalommal elutasította olyan esetekben is, amikor a 20 éven át tartó ápolás ténye nyilvánvalóan fenn állt. Ennek oka a szabályozásban keresendő, ami a támogatás megállapítását a hosszú ideig tartó ápolás esetén is csak akkor teszi lehetővé, ha az érintett szülő a tartósan beteg, vagy fogyatékos gyermekkel összefüggésben legalább 10 éven át gyermekek otthongondozási díjában vagy ápolási díjban részesült és azt legalább egy év időtartamban emelt összegű ápolási díjként vagy kiemelt ápolási díjként folyósították, illetve a korábbi, valamint jelenlegi rendelkezések alapján gyermekgondozási segélyben vagy gyermekgondozást segítő ellátásban részesült (1993. évi III. törvény 44/A. § (1) bekezdés b) pont.)

Ez a szigorú feltételeket rögzítő szabályozás azt eredményezte, hogy mindazok elestek ettől a viszonylag magas összegű támogatástól, akik – bár gyermeküket akár 20 évnél hosszabb ideig is ápolták – a fent felsorolt ellátásokban korábban valamilyen okból nem részesültek, például azért, mert azt nem igényelték meg, minthogy nem gondolhattak arra, hogy ez a döntésük egy későbbi szabályozás miatt rájuk nézve ilyen hátrányos következménnyel jár majd.

Előfordult például olyan eset is, hogy valakinek azért utasították el a támogatás iránti kérelmét, mert 39 évi gondozást követően gyermeke olyan időpontban halt meg, amikor a mostani szabályozás szerinti ápolási díj még nem létezett, ezért e feltételt teljesíteni nem volt képes.

Az Alkotmánybíróság 25/2019. (VII. 23.) abhatározatában annak Alaptörvénybe-ütköző volta miatt megsemmisítette a szociális törvény 44/A. § (1) bekezdésének bizonyos szövegrészeit (ennek részletezésétől ezúttal eltekintünk), illetve a hatóságok, bíróságok által is alkalmazandó alkotmányos követelményként mondta ki, hogy „a törvény alkalmazása során a tartós ápolást végzők időskori támogatására vonatkozó kérelem nem utasítható el akkor, ha az 1993. évi III. törvény 44/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti ellátások igénybevétele hiányában is megállapítható, hogy az igénylő a tartósan beteg, illetőleg súlyosan fogyatékos gyermekére tekintettel a 44/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelményeket teljesíti.”

Döntése indokolásában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy önkényes és ezáltal az Alaptörvénnyel ellentétes a támogatásra vonatkozó szabályozás olyan értelmezése, amely kizárólag a törvényben nevesített ellátási formák valamelyikének korábbi igénybevételével tekinti igazolhatónak, hogy az igénylő legalább 20 éven át saját háztartásában ápolta, gondozta tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekét.

Az Alkotmánybíróság döntéséről elmondható, hogy az több szempontból is pozitív változást hozott a szociális törvény tartós ápolást végzők időskori támogatására vonatkozó szabályainak értelmezése, alkalmazása során.

Ezek a következőkben foglalhatók össze:

Az Alkotmánybíróság hátrányos megkülömböztetésként értékelte azt, hogy a tartós ápolás tényének bizonyítására kizárólag a fent felsorolt ellátások igénybe vétele szolgálhat alapul, ezért egyértelművé tette, hogy ez a feltétel más módon, illetve bizonyítási eszközzel is igazolható. Ilyen bizonyíték lehet például egyfelől a gyermek orvosi állapotára vonatkozó dokumentáció, vagy ha vele kapcsolatban valamilyena szociális törvényben fel nem sorolt ellátást állapítottak meg; de bizonyítékként szóba jöhet annak igazolása is, hogy az ápolás időszakában a szülő nem állt napi 4 órát meghaladó munkaidejű munkaviszonyban vagy más foglalkoztatási jogviszonyban.

A támogatás igénylőjének tehát azt kell valamilyen módon, akár a most említett bizonyítékokkal igazolni (önmagában az igénylő saját nyilatkozata ebben az esetben nem elegendő), hogy tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermekét legalább 20 éven át saját háztartásában ápolta, gondozta úgy, hogy ezen idő alatt nem rendelkezett napi 4 órát meghaladó munkaviszonnyal vagy más foglalkoztatási jogviszonnyal.

Mint, ahogy azt az Alkotmánybíróság is hangsúlyozta, ezen követelmények teljesülésének vizsgálata minden esetben az egyedi ügyben eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok feladata, mely szervek ugyanakkor nem utasíthatják el az igényt pusztán azon az alapon, hogy a szülő nem rendelkezett azokkal az ellátásokkal, amelyeket a törvény feltételként szab a támogatás megállapításához.

A támogatásra azok a szülők is jogosultak lehetnek, akiknél a 20 évet elérő tartós ápolás esetleg több gyermek gondozásával valósult meg, ezen időszakokat ugyanis együttesen kell figyelembe venni.

Aggályosnak, a szabályozás hiányosságaként értékelte az Alkotmánybíróság, hogy a tartós ápolást végzők időskori támogatását nem vehetik igénybe azok, akik az ápolást nem szülőként, hanem más hozzátartozóként (testvér, nagynéni stb.) végzik/végezték mondjuk azért, mert a szülő időközben elhunyt. Ők ugyanúgy elszenvedhették azokat a hátrányokat (jövedelem csökkenés) amelyek kompenzálását a támogatás szolgálja, ugyanakkor diszkriminatív módon arra mégsem tarthatnak igényt.

E probléma orvoslása, a támogatás kiterjesztése viszont az Alkotmánybíróság álláspontja szerint csak a szabályozás teljeskörű felülvizsgálatával volna megoldható.

Az Alkotmánybíróság határozataannak kihirdetését követő naptól, azaz július 24-től hatályos, vagyis ettől kezdve a szociális törvény támogatásra vonatkozó szabályainak értelmezése, alkalmazása során a hatóságoknak, bíróságoknak eljárásaikban már az abban foglaltak szerint kell eljárni. Ebből pedig az is következik, hogy ha valakinek támogatásra való igényét korábban kizárólag az említett ellátások hiánya miatt utasították el, azonban a tartós ápolás tényét valamilyen más módon tudja igazolni, akkor érdemes igényét újból előterjeszteni.

Végül emlékeztetőül néhány információ a támogatás igénylésével kapcsolatban:

A tartós ápolást végzők időskori támogatásáról rendelkező 383/2017. (XII. 12.) kormányrendelet alapján a támogatás megállapítása és folyósítása iránti kérelmet az általános hatáskörű nyugdíjmegállapító szervnél, azaz a nyugdíj ügyben eljáró járási hivataloknál lehet előterjeszteni az e célra rendszeresített adatlapon, vagy elektronikus űrlapon, ami a nyugdíjbiztosítási szerv honlapján, illetve a kormányzati portálon érhető el.

A támogatás a jogosultsági feltételek bekövetkezésének napjától, de legkorábban a kérelem benyújtását megelőző hatodik hónap első napjától állapítható meg, azt a nyugdíjfolyósító szerv folyósítja.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

jogtanácsos

Ezen a héten két közlekedéssel kapcsolatos üggyel is foglalkoztunk. A minisztérium mellett a MÁV elnök-vezérigazgatójához fordult az MVGYOSZ a budapesti pályaudvarok, állomások felújítása kapcsán. Mint ismeretes jelenleg is több vasúti létesítmény – köztük a Keleti pályaudvar – felújítása zajlik a főváros területén. A szövetség ennek okán első ízben 2019. május 15-én kereste meg levélben az Innovációs és Technológiai Minisztérium Piacfelügyeleti és Utasjogi Főosztályának főosztályvezetőjét, valamint a minisztérium Piacfelügyeleti és Utasjogi Főosztály Vasúti Igazgatási Szervének vezetőjét. Ekkor arra vonatkozóan kértünk tájékoztatást, miként valósul meg a beruházás során a látássérült utasok akadálymentes közlekedését, tájékozódását megkönnyítő taktilis vezetősávok kialakítása. A minisztérium válaszlevelében a MÁV Zrt.-től kapott információk alapján arról tájékoztatott, hogy a vasút társaság tervezi új taktilis és veszélyt jelző sávok kialakítását az újra aszfaltozott járófelületeken. A megvalósításhoz szükséges tervezés folyamatban van. Mint írták, a MÁV Zrt. a terveket rövid időn belül egyeztetni fogja az érintett szervezetekkel. Mivel sem ebben a konkrét kérdésben, sem pedig a MÁV által a budapesti pályaudvarokon, állomásokon folytatott egyéb felújításokkal kapcsolatban a mai napig nem adott tájékoztatást, holott tudomásunk van arról, hogy azok jelenleg is zajlanak, ezért ezúttal a MÁV elnök-vezérigazgatójához fordultunk megkeresésünkkel. Felhívtuk a figyelmet a vasúttársaságokra, illetve állomások üzemeltetőire vonatkozó rendelkezésekre:

Az Európai Parlament és a Tanács vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről rendelkező 1371/2007/EK rendelete a hozzáférhetőséggel kapcsolatban kötelezettséget rögzít az állomások, a peronok, a járművek és más létesítmények fogyatékos emberek részére történő hozzáférhetővé tételére vonatkozóan.

A Fot. (1998. évi XXVI. törvény) alapján a fogyatékos személyek számára biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést. A törvény 8. §-a szerint a közlekedési rendszereknek, továbbá a tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek – beleértve a jelző- és tájékoztató berendezéseket is – alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre.

Hangsúlyoztuk, hogy a felújítás, beruházás során már a tervezés fázisában figyelemmel kellene lenni az akadálymentesítés szempontjaira, és arra, hogy a látássérültek számára legmegfelelőbb módon kerüljön kialakításra az adott létesítmény, jelen esetben a vasút állomások, pályaudvarok. Ha utólag, már a felújítás megtörténtét követően derül fény arra, hogy az akadálymentesítésre esetleg mégsem megfelelően került sor, akkor ez a beruházónak további költségeket, munkálatokat, a látássérült utasoknak pedig további nehézségeket okoz a közlekedés, tájékozódás során.

Megkeresésünkben, melyet az Innovációs és Technológiai Minisztérium részére is továbbítottunk, egyfelől részletes tájékoztatást kértünk a Budapesten zajló felújításokra vonatkozóan, illetve kezdeményeztük annak lehetővé tételét, hogy akadálymentesítéssel foglalkozó szakembereink ellenőrizhessék, véleményezhessék az akadálymentesítésre vonatkozó terveket, valamint a már megvalósult munkálatokat.

A helyi utazási kedvezmény érvényesítésével kapcsolatban a Fővárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalához fordultunk. Szövetségünknél több látássérült utas kérte közbenjárásunkat annak érdekében, hogy amennyiben kizárólag Budapesten történő közlekedéshez a MÁV-START Zrt. járatait veszik igénybe, akkor ne kelljen kedvezményes jegyet váltaniuk a MÁV-START meghatározott vonataira, ide értve a Kőbánya-Kispest és Nagyvárad tér közötti M3 metrószakasz felújításának ideje alatt a Budapest-Nyugati – Ferihegy vagy ennek belső viszonylatában közlekedő járatokat is, ugyanis egyébként látássérültségük okán a fővárosi helyi közlekedésre díjmentesen jogosultak. Ez a gyakorlat különösen annak fényében tekinthető aggályosnak, hogy tudomásunk szerint a fővárosi helyi közlekedésben léteznek olyan bérlet típusok, amelyek a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről rendelkező 85/2007. (IV. 25.) kormányrendelet által meghatározott jogosultak számára lehetővé teszik a főváros területén a MÁV-START Zrt. járatainak bizonyos feltételek szerinti használatát oly módon, hogy arra nem szükséges külön jegyet váltani, hanem azokra a bérletek érvényesek.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról rendelkező 2003. évi CXXV. törvény értelmében, az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző helyzet megoldása érdekében kezdeményeztük olyan gyakorlat kialakítását, hogy a kormányrendelet alapján kedvezményre jogosult látássérült, illetve súlyosan fogyatékos utasok más jogosultakkal azonos módon, külön jegyvásárlás nélkül vehessék igénybe helyi közlekedésük során a MÁV-START Zrt. járatait.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

jogtanácsos

Mint ismeretes, a szövetség már évek óta komolyan törekszik arra, hogy a médiaszolgáltatások (például a tv műsorok) a látássérült felhasználók számára is teljeskörűen akadálymentesen elérhetőek legyenek. Az akadálymentesítésre vonatkozó szabályozásra ugyanakkor eddig az volt jellemző, hogy az kizárólag a hallássérültek szempontjait érvényre juttató rendelkezéseket tartalmazott. Ez azt jelenti, hogy a törvény a közszolgálati, illetve bizonyos esetekben a jelentős befolyásoló erővel rendelkező lineáris audiovizuális médiaszolgáltatót arra kötelezte, hogy naponta meghatározott időtartamban – egyebek mellett – a közérdekű közlemények, hírműsorok, filmek, játékok, fogyatékos embereknek szóló műsorok, illetve közszolgálati célokat szolgáló műsorok magyar nyelvű felirattal – például teletext szolgáltatáson keresztül – vagy jelnyelvi tolmácsolással is elérhetőek legyenek.

A szövetség több alkalommal tett javaslatot az akadálymentesítésre vonatkozó szabályozás látássérült felhasználókra történő kiterjesztésére, ám mostanáig ezek a kezdeményezések eredménytelenek maradtak.

Az ezúttal a parlament elé beterjesztett törvényjavaslat az akadálymentesítési követelmények teljesítését már nem csak a hallássérültek, hanem a többi fogyatékos személy vonatkozásában is kötelezettségként írja elő, persze csak bizonyos esetekben, feltételek fennálltakor.

Sajnálatos módon az egyébként a fogyatékosokat is érintő törvény tervezetét az érdekképviseleti szervezetekkel nem egyeztették, azt részünkre meg sem küldték, így nem volt mód arra, hogy megfelelő időben, még az előterjesztés végleges szövegének kialakítása előtt kifejthessük a véleményünket. Így csupán arra maradt lehetőség, hogy a már parlament előtt lévő tervezetre vonatkozóan tehessünk észrevételeket, javaslatokat.

A tervezet a közszolgálati, illetve – legnagyobb éves átlagos közönségaránnyal rendelkező médiaszolgáltatása vonatkozásában – a jelentős befolyásoló erővel rendelkező audiovizuális médiaszolgáltatót kötelezné arra, hogy a 18:30-21:30 közötti idősávban a hazai gyártású műsorait a látássérült nézők számára – például hangalámondás vagy hangos feliratozás útján – hozzáférhetővé tegye.

Az általunk előterjesztett javaslat ugyanakkor arra irányul, hogy ne csak a hazai gyártású műsorok hozzáférhetővé tételére vonatkozzon a kötelezettség, továbbá, hogy évente növekedjen az az időtartam, amely alatt az akadálymentesítési követelménynek meg kell felelnie a szolgáltatónak, 2022-től pedig az már minden műsora vonatkozásában elvárható legyen.

A törvény alapján az audiovizuális médiaszolgáltatás médiaszolgáltatói kötelesek az akadálymentesítést célzó intézkedésekről cselekvési tervet készíteni. Javasoltuk, hogy e cselekvési tervet a szolgáltatók kötelesek legyenek előzetesen egyeztetni az akadálymentesítéssel érintett fogyatékos személyek érdekeit képviselő országos szervezetekkel is.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

jogtanácsos

2019. július 1-jén lép hatályba a közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23. ) IM rendelet, amely az e tárgyban korábban kiadott 14/1991. (XI. 26.) IM rendeletet váltja fel.

Az új szabályok alapján a közjegyzők eljárásáért, munkájáért fizetendő díjak valamelyest emelkednek, ugyanakkor a rendeletbe egy, a látássérültek szempontjából fontos rendelkezés is bekerült.

Mint ismeretes a jelenlegi jogi környezet meglehetősen szigorú szabályozást tartalmaz az olvasásra, illetve nevük aláírására valamilyen okból nem képes személyek írásbeli nyilatkozat tételével kapcsolatban. Ez a gyakorlatban abban nyilvánul meg, hogy ezek az emberek – köztük látássérültek – sok esetben csak közjegyző előtt tehetnek jognyilatkozatot (például végrendeletet), vagy köthetnek meg bizonyos szerződéseket. Tipikusan ide tartoznak például az ingatlan átruházására vonatkozó jogügyletek, amelyekhez írni, vagy olvasni nem képes személy esetében mindig közjegyzői okiratba foglalás szükséges. Ez a helyzet – amellett, hogy sokszor körülményesebbé, bonyolultabbá teszi az érintettek ügyintézését – további költségeket is jelent számukra a közjegyzői munkadíj megfizetése miatt. Részben ez is az oka annak, hogy a szövetség – a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségével (MEOSZ) együtt – több fórumon jelezte már ezeket a problémákat, illetve tett konkrét javaslatokat is a rugalmasabb, az egyéni érdekeket jobban szem előtt tartó szabályozás kialakítására.

Talán ennek is szerepe volt abban, hogy a most hatályba lépő fent említett IM rendelet úgy rendelkezik, hogy az írásra vagy olvasásra képtelen személy jognyilatkozatának közokiratba foglalásáért a munkadíjat a feléig le kell szállítani (IM rendelet 7. § (2) bekezdés.) Ez a díjcsökkentés vonatkozik az ügyérték alapján megállapított munkadíjra, vagyis amikor az adott jogügyletben szereplő érték, például egy ingatlan adás-vétele esetén a szerződésben rögzített érték a díj alapja. De ezt alkalmazni kell arra az esetre is, amikor az adott ügylet értéke nem állapítható meg, (például végrendelet készítése), ilyenkor a munkadíjat a közjegyzői okirat elkészítésére vonatkozó eljárásra fordított idő alapján állapítják meg.

Ezt a változást egyrészt üdvözlendőnek tartjuk, hiszen – ha már mindenképp igénybe kell venniük a közjegyző szolgáltatását a látássérülteknek, az legalább ily módon kisebb anyagi terhet jelent a számukra. Másrészről viszont nem lehetünk elégedettek ezzel a megoldással, a szabályozás ugyanis ettől még nem lett rugalmasabb, az egyéni igényekhez jobban igazodó.

A cél végső soron olyan szabályozás kialakítása, ami – azzal együtt, hogy védi a fogyatékos emberek jogbiztonságát – a mostaninál több választási lehetőséget biztosít számukra annak eldöntésére, hogy szeretnének-e egy adott szerződést, nyilatkozatot közokiratba foglaltatni vagy más formában készíttetnék azt el.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

jogtanácsos

(2019.05.24)

Ez alkalommal azt a – sokak által megfogalmazott – kérdést járjuk körül, hogy aki vállalkozóként, esetleg társasvállalkozás tagjaként szeretne munkát végezni – a kérdést most elsősorban adózási oldalról vizsgálva – erre milyen lehetőségei vannak. Különös figyelmet fordítunk ebből a szempontból most azokra, akik a vállalkozást valamilyen ellátásban részesülőként folytatnák.

Kisadózó vállalkozók tételes adója

Azoknak a vállalkozóknak, akik működésük, tevékenységük során nem tudnak költségeket elszámolni, illetve akiknek vállalkozásból származó jövedelme éves szinten a 12 millió Ft-ot nem haladja meg, érdemes lehet a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adózást választani (KATA.) Az adózás eme formáját  az egyéni vállalkozók, illetve egyéni cégek mellett ,az ügyvédi irodák, valamint azok a betéti társaságok és közkereseti társaságok választhatják, amelyeknek csak természetes személy tagjai vannak.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról rendelkező 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: KATA törvény) szerint az adózók e tételes adó megfizetésével egy sor közterhet teljesítenek, vagyis mellette nem kell pl. a személyi jövedelemadót, járulékokat, a szociális hozzájárulási adót, társasági adót, stb. megállapítani, bevallani, illetve megfizetni.

Akik főállásúként választják ezt az adót, azok havonta 50.000 Ft-ot kötelesek fizetni, illetve esetleg vállalhatják ennél még magasabb, havi 75.000 Ft tételes adó fizetését is, minek köszönhetően ezzel teljeskörűen biztosítottá válnak, vagyis jogosultak lesznek valamennyi, a társadalombiztosítás által nyújtott ellátásra, szolgáltatásra (például az egészségbiztosítás pénzbeni ellátásaira: táppénz, csecsemőgondozási díj, gyed, de a munkanélkülieknek járó ellátásokra, szolgáltatásokra is és a nyugdíjhoz szolgálati időt szereznek, stb.) 50.000 Ft tételes adó fizetése esetén 94.400 Ft, 75.000 Ft adó vállalásánál pedig 158.400 Ft. képezi az alapját ezeknek az ellátásoknak, azaz ezek az összegek számítanak ilyenkor az adózó havi jövedelmének.

Azok, akik nem főállásúként tartoznak a KATA hatálya alá, ugyan havonta csak 25.000 Ft tételes adót fizetnek, viszont ennek fejében nem válnak biztosítottá. Ez azt jelenti, hogy ők például keresőképtelenség esetén táppénzt nem kapnak, és erre az időre nyugdíjhoz sem szereznek szolgálati időt.

Főállású, vagy nem főállású kisadózó

A KATA törvény ebben az esetben azt sorolja fel tételesen, kik azok, akik nem minősülnek főállású kisadózónak. Akik nem tartoznak bele ebbe a felsorolásba, azokat főfoglalkozásúnak kell tekinteni.

Nem főállású kisadózó például – a teljesség igénye nélkül, a jellemzőbbeket kiemelve -, aki a vállalkozása mellett heti legalább 36 órás foglalkoztatási jogviszonyban áll (neki ez lesz a főállása); továbbá, aki nyugdíjas; aki korábban rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíban részesült, jelenleg pedig rehabilitációs, vagy rokkantsági ellátást kap; illetve,akinek a komplex minősítés alapján egészségkárosodása 50%, vagy ennél magasabb mértékű és rokkantsági ellátást kap; végül, aki közép vagy felsőfokú oktatási intézményben folytat tanulmányokat.

Ebből viszont az következik, hogy – ha csak nincs másik foglalkoztatási jogviszonya, vagy nem nyugdíjas – a KATA szempontjából főállásúnak kell tekinteni azt, aki nem a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátást, hanem például rokkantsági járadékot, vagy csak fogyatékossági támogatást, vakok személyi járadékát stb. kap.

Adószámmal rendelkező magánszemély tevékenysége

Magánszemélyként nemcsak mint egyéni vállalkozó, hanem bizonyos esetekben mint adószámmal rendelkező is végezhetünk tevékenységet. Ebben az esetben általában csak személyi jövedelemadó terheli a bevételünket, az is igaz viszont, hogy költségeket elszámolni csak annyiban lehet, hogy a bevétel 90%-a tekinthető jövedelemnek, ez alapján kell adóznunk. Nem egyszerű viszont annak megválaszolása, mikor, milyen tevékenység végezhető ilyen módon. Az e tekintetben nem túl részletes jogi szabályozás, illetve a kialakult gyakorlat alapján az kimondható, hogy az ingatlan bérbeadás, egyéb szálláshely-szolgáltatás, valamint a szellemi szabadfoglalkozásnak tekinthető tevékenységek (például nyelvoktatás, óraadóként történő oktatás, korrepetálás stb.) folytathatók ebben a formában is. Egyéb esetben viszont egyedileg kell eldönteni, hogy a tevékenység, amit végzünk, vagy végeznénk rendszeresnek, vagy inkább csak alkalmanként folytatottnak minősül-e. Rendszeres, üzletszerű, nyereségorientált tevékenység folytatására ugyanis csak vállalkozóként van lehetőség.

Általánosságban elmondható, hogy a választott tevékenység befolyásolja, hogy azt milyen formában lehet gyakorolni (vállalkozóként, – ide értve a társasvállalkozást is -, vagy adószámmal rendelkező magánszemélyként).

E körben az adószám/vállalkozói igazolvány kiváltásakor kapható pontos információ, a megjelölt tevékenység vonatkozásában.

Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vállalkozás által végzett tevékenység esetében kell, hogy legyen olyan személy a vállalkozásban, aki a megfelelő képesítéssel rendelkezik a tevékenység gyakorlására. A vállalkozónak, vagy a vállalkozás (társas vállalkozás) vezetőjének kell – szükség szerint felhívásra – igazolnia, hogy az adott tevékenység végzéséhez rendelkezik megfelelő képesítéssel, vagy ő, vagy más az adott vállalkozásban tevékenységet végző személy. A képesítési követelménynek természetesen az adószámmal rendelkező magánszemély esetében is  – értelemszerűen – a gyakorolt tevékenységhez kapcsolódóan kell érvényesülnie.

Ha valaki nincs még tisztában azzal, hogy az általa folytatni kívánt tevékenység mennyire lesz majd rendszeres, nyereség termelő munka, akkor először próbálkozhat adószámos magánszemélyként ezt folytatni, később pedig bármikor áttérhet az egyéni vállalkozói jogviszonyra.

Az önálló tevékenység folytatásához szükséges adószámot a NAV-nál kell igényelni, ahol tisztázható az is, hogy az adott tevékenység folytatására ilyen formában van-e lehetőség.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

(2019.04.12)

Több gépjárműre vonatkozó kedvezmény, támogatás létezik, melyeket súlyosan mozgáskorlátozott, illetve egyéb fogyatékossággal rendelkező személyek vehetnek igénybe. Ezek némelyikével többen találkoztak már, éltek is vele, sokan kérdeznek róla, ezért arra gondoltunk, hogy hasznos lehet egy átfogóbb, részletesebb ismertetés a témában. Témák: gépjármű adómentesség, személygépkocsi szerzési támogatás, parkolási igazolvány.

További részleteket .pdf formátumban elolvashatja ide kattintva.

(2019. március 29.)

Tapasztalataink szerint még mindig sok téves információ kering azzal kapcsolatban, hogy milyen esetekben, milyen adókedvezmények illetik meg a fogyatékos illetve egészségkárosodott adózókat, valamint az ellátásban részesülőket. Ezúttal ezeket a rendelkezéseket járjuk körül részletesebben, bízva abban, hogy sikerül az esetleges félreértéseket tisztázni. Személyi kedvezmény, családi kedvezmény, Szociális Hozzájárulási Adó kedvezmény.

Néhány praktikus és fontos információ adóbevallás idején 03 29

Amennyiben időpontot szeretne kérni jogi tanácsadásra, vagy további kérdése van, az alábbi űrlap kitöltésével írjon nekünk: