///Érdekképviseleti Híradó (2018. szeptember 6-13.)

Érdekképviseleti Híradó (2018. szeptember 6-13.)

2019-02-18T15:40:22+02:00

A bedolgozást végző látássérült munkatársainak a cég vagy a lakóhelyükhöz legközelebbi telephelyre való bejárást vagy munkaviszonyuk megszűntetését ajánlotta fel. Az MVGYOSZ elnökét több érintett személy is megkereste, közbenjárását kérve az érintett látássérülteket kétségbe ejtő helyzet megoldásában.

 

Dr. Nagy Sándor több csatornán is megkísérelte felvenni a kapcsolatot a Kft. jelenlegi ügyvezető igazgatójával, Becker Györggyel, ám a cég átszervezésére és új ügyvezető kinevezésére hivatkozva nem kapott lehetőséget az egyeztetésre. Ezt követően levélben fordult Fülöp Attilához, az EMMI államtitkárához és Orsós Zsolt főosztályvezetőhöz annak érdekében, hogy közösen keressenek megnyugtató és a jogszabályoknak megfelelő megoldást a problémára. A főosztályvezető úr közvetítésével, az új ügyvezető kinevezését követően, a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. cégvezetőjétől dr. Nagy Sándor szeptember 20-ára kapott időpontot személyes egyeztetésre. Ennek eredményeiről természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat.

 

A látássérült embereket és az MVGYOSZ-t különösen érzékenyen érinti a Főkefe Kft. intézkedése, mivel a cég jogelődjét 1949-ben éppen a Vakok Szövetsége javaslatára, kifejezetten a vak és gyengénlátó emberek számára munkahely teremtési céllal hozták létre. Ehhez képest az utóbbi évtizedekben a Kft. folyamatosan csökkenti az általa foglalkoztatott látássérültek létszámát és arányát, előnyben részesítve más, kevésbé súlyos egészségkárosodással élő és többféle feladat ellátására képes munkavállalókat. A szövetség álláspontja, hogy védett szervezetként a Főkefének kifejezetten a súlyos fogyatékossággal élő, a nyílt munkaerő-piacon boldogulni nem képes munkavállalók foglalkoztatását, támogatását kéne felvállalnia.

 

 

Az MVGYOSZ elnöke több társszervezet, így például a Vakok Állami Intézete, a vakok és a gyengénlátók általános iskolái, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar és a Siketvakok Országos Egyesülete képviselőivel együtt részt vesz a Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért nevű szakmai csoport munkájában.

 

A Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért 2016-ban alakult meg a Semmelweis Egyetemen tizenegy alapító szervezet, köztük az MVGYOSZ összefogásával. A programbizottság célja, hogy elősegítse az Egészségügyi Világszervezet szem egészségét érintő globális akciótervének hazai megvalósítását. Mindez magában foglalja az elkerülhető vakság és gyengénlátás megelőzését, a jó látás megőrzését, illetve a látásrehabilitáció elérhetőségének fejlesztését, valamint a vak és gyengénlátó személyek számára a teljes élet lehetőségének biztosítását.

 

A programbizottság 2018. szeptember 10-én ülésezett a SOTE Mária utcai szemészeti klinikáján. Az ülést a bizottság megálmodója és elnöke, dr. Németh János szemész professzor vezette.

 

Az ülésen dr. Nagy Sándor tájékoztatást adott a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő Ártámogatási Főosztályával folytatott levelezésről. A NEAK többek között az Egészségügyi Szakmai Kollégium Szemészeti Tagozatától és az MVGYOSZ-től kért állásfoglalást egyes egyedi méltányossággal támogatott látást javító és / vagy olvasást segítő eszközök odaítélésének jogosságáról, illetve a szabályozás esetleges finomításával kapcsolatos javaslatokat várt az érdekvédelmi szervezettől.

 

Az MVGYOSZ állásfoglalása szerint a levélben megjelölt eszközök (elektronikus nagyítók, felolvasó gépek, Braille-kijelzők és nagyértékű olvasótelevíziók) ténylegesen javítják a látássérült emberek bizonyos csoportjainak életminőségét, ugyanakkor sok esetben valóban indokolatlanul, azaz tájékoztatás, kipróbálás és betanítás lehetőségének biztosítása nélkül rendelik azokat az érintettek számára, akik így a drága eszközöket gyakran nem vagy csak minimális mértékben használják. A NEAK megállapítása szerint ezen eszközök méltányossági alapon történő támogatása érdekében az utóbbi időben túlzott számú kérelem érkezett be, az azonban levelükből nem derült ki, pontosan mennyi is az.

 

Dr. Nagy Sándor szerint a valóban méltányos támogatási rendszer kialakításához egy olyan széleskörű egyeztetés szükséges, melyben egyaránt részt vesznek a szemészorvosok, az elemi rehabilitációs központok, a NEAK, az érdekvédelmi szervezetek, valamint a látássérültek oktatási intézményeinek szakemberei. Felhívta a figyelmet továbbá arra, hogy a diagnózis önmagában nem elegendő a támogatás jogosságának megállapításához, hiszen az eszköz használhatóságában sok, ettől gyakran teljesen független tényező játszik szerepet, pl. a megmaradt látás mértéke és prognózisa, az egyén életkora, intellektusa, digitális kompetenciái, rehabilitáltságának mértéke és azzal kapcsolatos motivációi, stb.

 

Az MVGYOSZ álláspontja szerint a fogyatékos emberek, így a látássérültek életvitelt megkönnyítő eszközökkel való ellátásának nem egyedi méltányosságon, hanem emberi jogaik érvényesítésén és esélyegyenlőségük biztosításán kell alapulnia. Nehezíti a helyzetet, hogy ezek az eszközök messze túlmutatnak a gyógyászati segédeszközök körén és sokkal inkább az önálló életvitelt, a társadalmi részvételt támogatják az egészségi állapot javítása vagy szinten tartása helyett. Döntés kérdése, hogy az egészségbiztosítás terhére, vagy pályázati úton finanszírozzák az eszközök beszerzését. A szövetség álláspontja szerint az egészségbiztosítás lenne a járható út a használatra jogosultságot megállapító szakmai szervek kijelölésével és a visszaélések visszaszorításával. Problémát jelent azonban ezen eszközök támogatásba vonása, ugyanis – figyelemmel a speciális igényekre – csak kis számban lennének felírhatóak, ami miatt nem éri meg a méregdrága eljárási költséget megfizetniük a forgalmazóknak.

 

A fiatal vagy középkorú és legalább átlagos intellektusú látássérült személyek esetében az okostelefonok és táblagépek kifejezetten sok, drága és egyetlen funkcióval rendelkező eszközt kiválthatnak, pl. színfelismerő, elektronikus nagyító, beszélő óra, olvasógép, stb. Ennek alkalmazása már gyerekeknél is indokolt lehet természetesen elsősorban oktatási céllal, illetve legalább 50-60 éves életkorig a használatuk feltehetően elsajátítható a rehabilitációs központoktól vagy az MVGYOSZ tagegyesületeinek munkatársaitól / önkénteseitől kapható szakszerű támogatással.

Ugyanakkor megfontolandó az okos eszközök egészségbiztosítás általi támogatása abban az esetben, ha azok a látás pótlását szolgálják, mint például színfelismerés, pénzfelismerés, elektronikus nagyító, beszélő óra, olvasás, stb.

 

Az MVGYOSZ általánosságban azt javasolja, hogy a támogatás megállapításához a látássérültek rehabilitációjával foglalkozó, illetve a tanulók beiskolázására javaslatot tevő, jellemzően gyógypedagógus szakemberek szakvéleménye legyen szükséges. A szemészorvosoktól nem elvárható ezen eszközök és használhatóságuk naprakész ismerete, a rehabilitációval foglalkozó szakemberek sokkal jártasabbak ezen a területen. Egyes esetekben a megvásárlás helyett jobb megoldást jelentene az eszközök kölcsönzése, azonban – bár a szándék régóta megvan – még mindig nem állt fel olyan eszközkölcsönző hálózat, mely országos szinten garantáltan egyenlő eséllyel látná el az igénylőket.

 

A programbizottság ülésén a fenti tájékoztatáson túl ismertetésre kerültek az októberben megrendezendő látás- és fehérbot napi programok is. Tájékoztatás hangzott el továbbá a szürkehályog elleni küzdelem és a cukorbetegek szemészeti szűrése terén elért eredményekről dr. Németh János professzortól, valamint a negyvenéves elemi rehabilitációt ismertté tevő médiakampányról is.

 

Németh Orsolya