///Érdekképviseleti Híradó (2018. október 5-11.)

Érdekképviseleti Híradó (2018. október 5-11.)

2019-03-04T20:20:53+02:00

A jelenlegi formájában 2012. óta működő rendszer az azt megelőzőhöz hasonlóan csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, időről időre felmerülnek javaslatok az érintett cégek és civil szervezetek részéről annak fejlesztésére, újragondolására.

 

2018. szeptemberében a legnagyobb védett munkahelyeket tömörítő, a 90-es évek eleje óta működő Védett Szervezetek Országos Szövetsége (VSZOSZ) A foglalkoztatási rehabilitáció időszerű kérdései címmel vitaanyag tervezetet készített, melyben összefoglalja az akkreditációs bértámogatási rendszer átalakítására vonatkozó javaslatait. A tervezetet megvitatásra átadták az országos fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezeteknek, így várhatóan egy konszenzusos javaslatcsomag kerül a döntéshozók elé. A tervezetre a MEOSZ és a SINOSZ mellett, észrevételeikkel egyetértve természetesen az MVGYOSZ is reagált.

 

A VSZOSZ helyzetértékeléséből kiderül, hogy az akkreditált szervezetek között jelentős eltérések mutatkoznak a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak szervezeten belüli aránya tekintetében. Bár az Európai Unió normái szerint a védett szervezeti státusz már 30%-os foglalkoztatási aránytól megszerezhető, hazánkban működik néhány tucat olyan védett szervezet, melyeken belül a megváltozott munkaképességű munkavállalók aránya a 60%-ot is jócskán meghaladja. A VSZOSZ javaslata szerint ezen szervezeteknek kiemelt részt kell vállalniuk az érintettek átképzése és rehabilitációja területén, illetve ezekben a szervezetekben látják a módszertani központi szerep és a szakmai koordináció lehetőségét.

 

A rendszer fenntarthatósága és kiszámíthatósága érdekében javasolják, hogy az egy főre eső támogatási összeg azonos legyen a mindenkori teljes munkaidős minimálbérrel, illetve szakmunkások esetében a kötelező bérminimummal. Így érhető el, hogy az egyre csökkenő, jellemzően napi négyórás foglalkoztatási idő növekedhessen. Javasolják hatályon kívül helyezni a vonatkozó kormányrendelet azon paragrafusát, mely degresszív, vagyis évről évre csökkenő támogatást ír elő a tranzitálható munkavállalók esetében, ugyanis a tapasztalatok szerint sem az érintetti létszám, sem a megtakarítás nem jelentős, a tranzitálhatóság pedig az aktuális munkaerő-piaci igények és a konkrét munkavállalók képességeinek függvényében lehet sikeres. Ugyancsak javasolják, hogy emelje ki a támogatási rendszer a védett szervezeteket, melyek magas arányban, elsősorban fogyatékossággal élő, magas támogatási szükségletű munkavállalókat foglalkoztatnak. Ezen szervezetek részére a fajlagosan nagyobb költségek miatt magasabb támogatási összeget is javasolnak, melynek havi értéke foglalkoztatottanként a mindenkori teljes munkaidős minimálbér bérköltségének 125%-a. A 60%-nál magasabb arányban megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató, az alapító okiratukban a foglalkozási rehabilitációt célként meghatározó szervezetek kivonását javasolják az akkreditációs rendszerből arra hivatkozva, hogy itt már minden költség a rehabilitációt szolgálja, ezért esetükben a költségvetésből adandó egyéb támogatás indokolt. A foglalkoztatás támogatására vonatkozó szerződéseknek garanciát kell jelenteniük a tartós foglalkoztatásra, ezért azok 3, védett szervezetek esetében 5 évi időtartamra való megkötését is szükségesnek látják. Megfontolásra javasolják továbbá bizonyos védett piacok, termékek és szolgáltatások rendszerének újbóli bevezetését.

 

Az érintettekre nézve talán a legüdvözlendőbb javaslat, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátása keresőtevékenység mellett is legyen megállapítható. Ez a rendelkezés nem csak az újonnan megváltozott munkaképességűvé vált munkavállalók foglalkoztatásának folyamatosságát segítené elő, hanem egyéb, köztudottan kiskapuként működő megoldások keresésére sem kényszerítené sem a munkaadókat, sem a munkavállalókat. Ugyancsak javasolják a megváltozott munkaképességűvé minősítésnél az összervezeti egészségkárosodás minimális 40%-os korlátját 35%-ra csökkenteni. Ez több fogyatékos személy, elsősorban gyengénlátó és nagyothalló munkavállaló bevonására is lehetőséget teremtene.

 

A MEOSZ, a SINOSZ és az MVGYOSZ ezen javaslatokkal egyetért, azonban több kifogással és szakmai észrevétellel éltek a vitaanyaggal kapcsolatban.

 

Dr. Nagy Sándor a látássérült és egyben a magasan kvalifikált súlyosan fogyatékos munkavállalókat képviselve hangsúlyozta, hogy lehetőséget kell adniuk a védett szervezeteknek arra, hogy a foglalkozási rehabilitáció során ne csupán betanított- és szakmunkákban, hanem felsőfokú végzettséget igénylő munkakörökben is dolgozhassanak fogyatékos munkavállalók. Ez elsősorban a felnőttként látássérültté váló, jelentős munkatapasztalatot szerzett szakemberek, pl. jogászok, mérnökök, HR- és pénzügyi szakemberek, cégvezetők számára jelentene valódi lehetőséget a foglalkozási rehabilitációra, mivel a korábbival megegyező vagy ahhoz hasonló munkakörben dolgozva a személy kevésbé éli meg csökkentértékűnek magát, illetve korábbi tapasztalatait is tudja kamatoztatni egy védett szervezetnél. Ugyancsak jó lehetőség lenne ez a fiatal diplomás látássérülteknek, akiknek nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedése általában családi helyzetük vagy személyes akadályozottságaik miatt nehezített. Ezek a fiatalok a végzettségüknek megfelelő munkalehetőség mellett elemi rehabilitációs szolgáltatásokat is kaphatnának a védett szervezeteknél, ami szintén növelheti nyílt munkaerő-piaci esélyeiket. Valamennyi hozzászóló hangsúlyozta, hogy a fogyatékos gyermekek és fiatalok munkára nevelése nélkülözhetetlen a későbbi sikeres foglalkozási rehabilitációhoz.

 

Valamennyi fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezet kifogásolta, hogy a vitaanyag tervezetében a súlyosan vagy halmozottan fogyatékos munkavállalókról, mint “szerény munkaerő-piaci értékű” csoportról írnak. Javasolták ezen megfogalmazások törlését és javítását. Szomorú tényként jelezték továbbá, hogy a jelenlegi támogatási rendszer nem ösztönzi a súlyosan fogyatékos munkavállalók foglalkoztatását, az akkreditált foglalkoztatók a nyílt munkaerő-piac szereplőihez hasonlóan azon fogyatékos személyek foglalkoztatásában érdekeltek, akiknek alkalmazása nem jár plusz költségekkel. Az érdekvédelmi szervezetek tapasztalatai szerint számos védett szervezetnél nem biztosított a teljeskörű fizikai és infókommunikációs akadálymentesítés, ami a súlyosan mozgás-, látás- és hallássérült személyek egy jelentős csoportjának foglalkoztatását ellehetetleníti. Az akkreditált szervezetek támogatásának egységes összege a fogyatékosság súlyosságára való tekintet nélkül ugyancsak a súlyosan vagy halmozottan fogyatékosok foglalkoztatása ellen hat, a rendszer egyáltalán nem ismeri el és nem is reagál a fogyatékos emberek eltérő szükségleteire. Az MVGYOSZ arra is felhívta a figyelmet, hogy a rehabilitációs kártya kifejezetten diszkriminálja, hátrányos helyzetbe hozza a fogyatékos munkavállalókat az alacsonyabb támogatási szükségletű megváltozott munkaképességűekkel szemben, akik jogosultak a rehabilitációs kártyára és az ezzel járó munkáltatói járulék-kedvezményre, míg a súlyosan fogyatékos munkavállalókat és foglalkoztatóikat ez a támogatás nem illeti meg. A MEOSZ válaszában így fogalmaz: “a fogyatékosság fogalma “feloldódik” a megváltozott munkaképesség fogalmában”.

 

Az MVGYOSZ fogalmi változtatást javasolt a megváltozott munkaképességű személyek minősítési rendszerében, száműzendő a “nem rehabilitálható” megfogalmazást a komplex minősítésekből. A rehabilitálhatóság ugyanis messze túlmutat a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztathatóságon, a rehabilitáció minden fogyatékos személynek emberi joga.

 

A MEOSZ javaslatait rövid-, közép- és hosszútávon fogalmazta meg. A rövidtávú javaslatok az elkövetkezendő évekre és a bértámogatási rendszer megreformálására vonatkoznak, melyekben az érdekvédelmi szervezetek alapvetően egyetértenek a VSZOSZ javaslataival. Középtávon javasolják a bértámogatás sávos növelését oly módon, hogy a fokozott támogatási szükségletű munkavállalók után járjon magasabb összegű támogatás. Ennek a rendszernek függetlennek kell lennie a foglalkoztatotti létszámtól, mivel a minél magasabb létszám megcélzása a szegregált foglalkoztatás preferálását eredményezi.

 

Az érdekvédelmi szervezetek egyáltalán nem értenek egyet a VSZOSZ azon javaslatával, hogy a súlyosan és halmozottan fogyatékos személyek, akiknek “munkaerő-piaci értéke csekély” ne munkaviszony, hanem foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony keretében legyenek alkalmazva. Ez az eljárás súlyosan diszkriminatív lenne. A MEOSZ fokozott támogatási szükségletű személyek esetében a mindenkori minimálbér 200%-át javasolja egy főre jutó havi támogatási összegként.

 

Hosszútávon a MEOSZ – a többi érdekvédelmi szervezet egyetértésével – javasolja a komplex minősítési rendszer felülvizsgálatát. A javaslat szerint olyan szociális, képzési és foglalkoztatási szempontokat is alkalmazó minősítési folyamatra van szükség, melyben a fogyatékos személy aktív résztvevő és melynek során valódi információkat és eligazítást kap saját rehabilitációs szükségleteiről, rehabilitációs céljai megvalósításához pedig megkapja a sérülésére és személyére szabott specifikus támogatást. Elvárható, hogy ebben a rendszerben ne a jogosultság megállapításán és a csalók kiszűrésén legyen a hangsúly.

 

Németh Orsolya