///Érdekképviseleti Híradó (2018. június 19-26.)

Érdekképviseleti Híradó (2018. június 19-26.)

2019-02-18T15:31:41+02:00

Az egyeztetés célja a látássérült emberek érdekképviseletének aktuális kérdéseinek áttekintése volt, különös tekintettel a közszolgálati honlapokhoz és elektronikus űrlapokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítására és a választásokon való önálló részvételre.

 

Az elnök elmondta, hogy az MVGYOSZ által az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál elindított eljárás egy konkrét elektronikus nyomtatványkitöltő rendszer látássérültek általi használhatatlanságának ügyében jelenleg is tart. Az MVGYOSZ, mint a látássérült emberek országos érdekvédelmi szervezete, fontosnak tartja, hogy ahogy a fizikai környezetet jelentő kül- és belterek is akadálymentesen kell, hogy kialakításra kerüljenek, úgy ezek a felületek is már a tervezés kezdetétől az egyenlő hozzáférés eszméje mentén, az ISO40500 szabvány betartásával készüljenek. A miniszterelnöki megbízott a témakörben további egyeztető tárgyalások kezdeményezésére tett ígéretet.

 

Ugyancsak szó esett a megbeszélésen a Braille- szavazósablonok használatával kapcsolatos tapasztalatokról. Dr. Nagy Sándor elmondta, hogy a látássérült felhasználók több hasznos visszajelzéssel is segíteni szeretnék a sablonok gyártását és minél megbízhatóbb alkalmazását. Így például célszerű a szavazólapok és a sablonok jobb alsó sarkának levágásával a vakok számára is ellenőrizhetővé tenni, hogy a szavazólap valóban megfelelő módon került-e elhelyezésre a sablonban. Az elnök a jövőre nézve javasolta, hogy az MVGYOSZ Braille-nyomdáját és adaptálással foglalkozó munkatársait még inkább vonják be a sablonok előkészítésének és gyártásának folyamatába.

 

Dr. Nagy Sándor a tárgyaláson elmondta, hogy az MVGYOSZ centenáriumi évében számos rendezvényt szervez, melyekre azonban nem kapott állami támogatást. A költségvetési finanszírozás az elnök szerint ugyancsak nem veszi figyelembe, hogy a Szövetség és megyei tagegyesületei számos olyan szolgáltatást nyújtanak magas szakmai színvonalon, melyek megvalósításáért más szervezetek komoly díjazásban részesülnek. Ilyenek például az érzékenyítő programok, melyek az elnök szerint a látássérült emberek szervezeteinek megvalósításában lehetnek a leghitelesebbek. Emellett az MVGYOSZ számos szolgáltatással segíti a magyar vak és gyengénlátó embereket, melyek országos szinten egyedülállóak és melyek fenntartására, az azok biztosításához szükséges humán erőforrás biztosítására a jelenlegi költségvetési támogatás szintén nem elegendő. Az MVGYOSZ 53 munkatársa közül jelenleg 23-an látássérültek, további 3 fő pedig egyéb megváltozott munkaképességű munkavállaló.

 

A miniszterelnöki megbízottal folytatott tárgyalás nyomán létrejövő szakmai egyeztetésekről és eredményekről Híradónkban természetesen a későbbiekben folyamatosan beszámolunk.

 

 

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és az MVGYOSZ több érdekképviseleti témakörben is együttműködésre lépett az elmúlt hetekben.

 

A mozgássérült és vak emberek aláírásával és annak elfogadásával kapcsolatos kérdésekről egyeztetett dr. Nagy Sándor elnök Kovács Ágnessel, a MEOSZ elnökével és az Ügyvédi Kamara képviselőjével 2018. június 19-én a MEOSZ székházában.

 

Az egyeztetés eredményeként létrejött Javaslatok az írásra testi, érzékszervi fogyatékosságuk miatt nem képes személyek írásbeli nyilatkozattételi kötelezettségével összefüggő jogszabály-módosításokra vonatkozóan című dokumentum alapvetését a fogyatékos személyekre is érvényes emberi jogok adják. A Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény 4. cikke értelmében a részes államoknak azokat a szükséges jogalkotási lépéseket is meg kell tenniük, melyek a fogyatékos személyek hátrányos megkülönböztetését konzerváló jogszabályok és gyakorlatok megváltoztatását szolgálják.

 

A látássérült személyek aláírással kapcsolatos nehézségeiről és jogi akadályairól korábbi cikkeinkben több alkalommal is írtunk. Az együttműködés létjogosultságát adja, hogy míg a látássérültek esetében az aláírt szöveg tartalmáról való meggyőződés ütközik akadályba, addig sok mozgássérült személy az aláírás fizikai kivitelezésére képtelen, miközben jog- és döntésképes személyekről van szó, akik az aláírandó dokumentum tartalmáról is képesek meggyőződni. Mindkét csoport súlyos hátrányba kerül ez által polgári jogi, pl. végrendelkezés, ingatlan átruházással kapcsolatos ügyintézés, banki ügyintézés, illetve közigazgatási és munkajogi ügyeinek intézése során is. A hatályos jogi szabályozás a nevük aláírására képtelen fogyatékos személyek önrendelkezésen alapuló életvitelhez való jogát sérti, hátrányos megkülönböztetést okoz. A jogszabályokban elvárt megoldások nem csupán bonyolultabbá teszik az érintettek számára egyébként sem egyszerű hivatali ügyintézést, hanem jelentős többletterheket is rónak rájuk. A területenként eltérő joggyakorlat és a rendelkezések többféle értelmezése ráadásként a fogyatékos emberekre nézve megalázó helyzeteket teremt.

 

A MEOSZ és az MVGYOSZ képviselői a jogbiztonság szem előtt tartásával élnek javaslatokkal a hátrányok csökkentésére. Legfontosabb feladatnak a problémákat előidéző rendelkezések felülvizsgálatát tartják. Ennek során egyik legfontosabb javaslatuk a teljes bizonyítóerejű magánokirat fogalmának kibővítése a testi és érzékszervi fogyatékos személyek esetében, aminek hitelesítéséhez a javaslat szerint ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi ellenjegyzés is elegendő lenne. Amennyiben közokirati vagy teljes bizonyítóerejű magánokirati formát nem igénylő nyilatkozattételről van szó, abban az esetben a javaslat az egyszerű magánokirati formát tartja elfogadhatónak, melynek esetében a dokumentum megismerését és az aláírás hitelességét két független tanú jelenléte garantálja.

 

A javaslatcsomag láthatóan nagyobb teret ad az ügyvédeknek a fogyatékos személyek által lebonyolítandó jogügyletek vonatkozásában. Ez indokolt lehet például az ingatlan adásvétellel kapcsolatos ügyek esetében, mely területen az ügyvédek a közjegyzőknél lényegesen nagyobb gyakorlattal rendelkeznek, illetve a közjegyzőkénél jóval nagyobb létszámuk miatt elérésük is könnyebb és ez által az ügymenet is gyorsabb lehet.

 

Az MVGYOSZ elnöke ugyanakkor továbbra is azt az ombudsmanéval is megegyező álláspontot képviseli, hogy az aláírásra képes látássérült személyeknek jogszabályi szinten is meg kell adni a döntés szabadságát a tekintetben, hogy jogügyleteik során kívánnak-e tanúkat, ügyvédet vagy közjegyzőt igénybe venni, vagy csupán a saját aláírásukkal kívánják hitelesíteni dokumentumaikat.

 

 

Az MVGYOSZ is csatlakozott a MEOSZ-nak az ápolási díj emelésével kapcsolatos lobbijához, melynek célja a fogyatékos hozzátartozójukat otthon ápoló személyek tevékenységének munkaként történő elismerésének elérése. A javaslat elkészítésében a hat nagy országos fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezet (MEOSZ, SINOSZ, MVGYOSZ, ÉFOÉSZ, Autisták Országos Szövetsége és a Siketvakok Országos Egyesülete) vett részt. A javaslatot több minisztériumnak, államtitkárnak és országgyűlési képviselőnek is eljuttatták.

 

Ápolási díjban olyan személyek – többnyire nők – részesülnek, akik valamilyen tartós egészségkárosodással vagy fogyatékossággal élő hozzátartozójukat ápolják. Ezeket a személyeket a gyakran fokozottan nehéz ápolási munka testi és lelki egészséget veszélyeztető hatásai mellett számos diszkriminatív intézkedés sújtja a biztosítotti jogviszony, az egészségügyi és egyéb szociális ellátások igénybevétele és a foglalkoztatás területén. Az ápolási díjnak még a kiemelt összege is mélyen az egykeresős létminimum szintje alatt van, az érintettek pedig gyakran részmunkaidős munkát sem tudnak vállalni. Az ápolási szükséglet megállapításának rendszere korszerűtlen, mely a teljesen magatehetetlen személyt ápolóknak kedvez, miközben egy mozgásképes, de nem szobatiszta és nem beszélő személy is hasonlóan intenzív figyelmet és segítséget igényel. Diszkriminatív az az intézkedés is, hogy szolgálati időként csupán a vérszerinti vagy örökbefogadott gyermek ápolása ismerhető el, más hozzátartozó, például szülő vagy testvér ellátása nem. Az ápolási díj összege jóval alacsonyabb, mint amekkora összeg a költségvetésből egy-egy intézményi keretek között ápolt személyre fordítódik. A legmagasabb összegű, kiemelt ápolási díj összege mindössze 58.000 Ft, míg egy bentlakásos intézményben az egy ellátottra jutó havi támogatási összeg több mint 250.000, egy lakóotthonban pedig ugyanez több mint 200.000 Ft.

 

Magyarországon jelenleg több mint 50.000 személy részesül ápolási díjban, családjaik jelentős része szegénységben vagy legalábbis az átlagnál rosszabb anyagi körülmények között él, melyre megoldást kizárólag az ápolási díj összegének jelentős emelése nyújthat. A javaslat szerint az ápolási díj összegét a mindenkori minimálbérhez kell igazítani, ezzel is elismerve annak munka jellegét. Természetesen ebben az esetben is javasolt az összeg differenciálása az ápolást igénylő személy állapotának és ápolási szükségletének függvényében. Ennek megállapításához a jelenleginél rugalmasabb mérőrendszer kidolgozása szükséges. Fontos, hogy az ápolási díj összegét a központi költségvetés biztosítsa, az ne a helyi önkormányzatokat terhelje, ami súlyos területi egyenlőtlenségekhez vezet.

 

A javaslat tartalmazza továbbá azt a lehetőséget, hogy a nevelőszülői jogviszonyhoz hasonló jellegű foglalkoztatási és biztosítási jogviszonynak tekintsék az otthonápolást is. Ebben az esetben az ápolást végző személy nem csak egészségbiztosítási ellátásra és betegszabadságra, hanem fizetett szabadságra és helyettesítésének biztosítására is jogosult volna. A szervezetek javasolják a jogosulti kör kibővítését is, mivel sok ápolásra szoruló személynek nincs olyan hozzátartozója, aki az ápolási feladatokat el tudja vagy akarja látni, ennek hiányában pedig kénytelenek vagy fizetni valakinek vagy az állam számára jóval drágább, a fogyatékos személy kiszolgáltatottságát növelő intézményi elhelyezést igénybe venni. Az érdekvédők javasolják továbbá a jelenleginél jóval több pénzbeni ellátás párhuzamos folyósításának lehetővé tételét. Fontos cél az ápolást végző személyek és családok támogatására hivatott szolgáltató rendszer kialakítása, helyettesítésük, rekreációjuk, mentálhigiénés támogatásuk biztosítása. Biztosítani kell az ápoló személy számára a munkavégzés lehetőségét is az ápolási feladatai által megengedett mértékben, részmunkaidős foglalkoztatás keretében.

 

A dokumentum zárszavából kiderül, hogy ugyanezen javaslatokat már 2017. áprilisában is benyújtották az Emberi Erőforrások Minisztériumának, azonban azóta előrelépés nem történt. A javaslatokat megfogalmazó országos érdekvédelmi szervezetek kérik, hogy képviselőik részt vehessenek az ápolási díj szabályozásának módosításával foglalkozó munkacsoport munkájában.

 

Németh Orsolya