//„Semmit rólunk nélkülünk” – dr. Nagy Sándor sikerekről, célokról és tervekről

„Semmit rólunk nélkülünk” – dr. Nagy Sándor sikerekről, célokról és tervekről

2020-08-07T13:54:09+02:002020. augusztus 07.|

Az MVGYOSZ küldöttgyűlése újabb öt évre választotta meg a szervezet elnökévé dr. Nagy Sándort, aki az alábbi sorokban az elmúlt ciklus eredményei és a következő időszakra vonatkozó tervei mellett magánéletéről is mesél olvasóinknak.

 

„Elöljáróban a nyilvánosság előtt is szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik megtiszteltek bizalmukkal és úgy gondolták, hogy az elmúlt öt év során elért eredményekkel bizonyítottam, hogy alkalmas vagyok a szövetség vezetésére. Életem küldetésének a fogyatékos, különösen a látássérült emberek érdekeinek képviseletét tekintem, munkám során legfontosabb alapelvként a „semmit rólunk nélkülünk” eszméjét képviselem és terjesztem a szakma és a társadalom köreiben egyaránt.

Születésemtől kezdve vak vagyok, ezért Budapesten, a Vakok Általános Iskolájában tanultam. Életemnek erre a szakaszára a mai napig úgy tekintek vissza, hogy bár nagy traumát jelentett az otthonomból való kiszakadás, mégis itt kaptam biztos alapokat vak emberként az önálló és aktív felnőtt élethez. A szövetség elnökeként is gyakran hangsúlyozom, hogy kiemelkedően fontos a látássérült gyermekek és fiatalok önállóságra nevelése, mivel az iskolai végzettség a munkaerő-piacon és az életben önmagában kevés a boldoguláshoz. Nekünk még azt tanították, hogy fogyatékos emberként folyamatosan bizonyítanunk kell értékességünket, rátermettségünket, legyen szó tanulásról, munkáról vagy társadalmi részvételről. Ezt tapasztaltam meg a középiskolában is, amit már Debrecenben végeztem, majd később Szegeden, a József Attila Tudományegyetem jogi karán is, ahol levelező tagozaton diplomáztam, miközben telefonközpontosként dolgoztam. A diploma megszerzését követően közel 20 évig tevékenykedtem jogtanácsosként egy fogyatékos személyeket foglalkoztató szervezetnél.

A Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesületének 2003-as megalakulásakor engem választott meg a közgyűlés a szervezet elnökévé. Ebben a tisztségben azóta is folyamatosan képviselem a Hajdú-Bihar megyében élő vak és gyengénlátó embereket, 2018-ban már negyedszer választottak újra. A LÉARE megalakulása előtt az MVGYOSZ Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének voltam a titkára, akkoriban kapcsolódtam be az MVGYOSZ munkájába is mint küldött, később mint elnökségi tag és alelnök. A szövetség elnökévé a küldöttgyűlés először 2015. január 17-én választott meg.

Büszke vagyok az elmúlt öt év során elért eredményeinkre. Ezeket természetesen nem saját sikereimnek tekintem, én elnökként sokkal inkább az elmúlt néhány év során a szövetségben létrejött változásokért, fejlődésért voltam felelős, mintsem a konkrét eredményekért. Ugyanakkor hosszan és büszkén tudom sorolni azokat a szolgáltatásokat és érdekképviseleti sikereket, melyeket közösen hoztunk létre, illetve értünk el. Szerencsére a tisztújító küldöttgyűlésen ezeket nem nekem kellett számba vennem, megtették ezt helyettem a küldöttek. Szívemnek különösen kedvesek ezek közül a Centenáriumi Év rendezvénysorozatának szép emlékei, mint például az operettgála vagy a vakvezetőkutyák világnapján tartott kutyás találkozó. Irodalomkedvelő emberként napi szinten használom az MVGYOSZ hangoskönyvtára mobiltelefonos alkalmazást, mellyel nemcsak utazáskor vagy elalvás előtt tudok olvasni, hanem akár a ház körüli munkák végzése közben is. A Távszem számomra különösen nagy segítséget jelent, mivel szintén vak feleségemmel ketten élünk egy háztartásban, így gyakran szorulunk a távoli szemek útmutatásaira. Mindezek az innovációk viszont semmit sem érnének a látássérült emberek számára hozzáférhető okostelefonok nélkül. Éppen ezért kiemelkedő eredménynek tartom, hogy az elnökségem első ciklusa alatt ezer iPhone-t tudtunk kiosztani a tagegyesületek tagsága körében. Büszke vagyok arra a sok-sok felújításra és szakmai fejlesztésre is, ami az MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Központjában és a székházban történt. Ez utóbbi épületnek a teljes felújítását is sikerült előkészítenünk, a következő ciklus végére pedig már a megújult és megszépült székházban fog működni a szövetség. Legalább ilyen fontosnak tartom azokat az érdekképviseleti eredményeket, melyeket elsősorban jogszabályok véleményezésével és módosító indítványok beterjesztésével értünk el. Örömmel tölt el, hogy sikerült olyan szervezeti struktúrát létrehozni és olyan szakembergárdát alkalmazni, amellyel nyugodtan és bizalommal vághatunk neki a következő ciklusnak és a 2020-as évek kihívásainak.

Az elkövetkező öt évre is számos tervem van. A megújuló székház mellett szeretném megvalósítani sok látássérült ember évtizedes álmát: a szövetség balatonboglári üdülőjének újjáépítését. De hogy közelebbi célokat is említsek: már tesztelés alatt van a segédeszközbolt webshopja, vagyis hamarosan online úton is lehet vásárolni a látássérült emberek életvitelét megkönnyítő eszközkínálatunkból. Szeretném, ha az EU-s támogatások adta lehetőségekkel a következő időszakban is élne a szövetség, mivel elsősorban ezekből a forrásokból van lehetőségünk új, innovatív segítő szolgáltatások létrehozására, így például ilyen módon kívánjuk a Távszem szolgáltatást is továbbfejleszteni. Sok a tennivalónk az érdekképviselet területén is, melynek fókuszában a jövőben is az egyenlő esélyű hozzáférés, az akadálymentes közlekedés, illetve az oktatási és munkaerő-piaci esélyegyenlőség elérése áll.

A munka fáradalmait – ha időm engedi – családi körben igyekszem kipihenni. Az első házasságomból két fiam született, akik már felnőttek. Egyikük Ausztriában vállalt munkát, másikuk itthon, üzletkötőként tevékenykedik. Jelenleg második feleségemmel Debrecenben lakunk. Harmadik gyerekként velünk él egy aranyos és okos nyugdíjas vakvezetőkutyus, aki sok-sok törődést igényel, amit meg is hálál szeretetével. Szabadidőmben szeretek olvasni, a kertben tevékenykedni, túrázni, de víz közelében is szívesen tartózkodom.”

Ugrás a lap tetejére