//Módosuló járulékszabályok

Módosuló járulékszabályok

2020-06-10T12:48:18+02:002020. június 10.|

Június 30-án hatályát veszti egy már régóta, 1998-tól érvényben lévő törvény (a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről rendelkező 1997. évi LXXX. törvény, ami Tbj néven volt ismeretes.

 

Az e jogszabályt felváltó új törvény által bevezetett fontosabb újdonságokról ejtünk most röviden szót.

Az elnevezés és a forma változik, a mérték nem

A július 1-jén hatályba lépő, a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (új Tbj) egységes járulékkulcsot, társadalombiztosítási járulékot vezet be. Ez azt jelenti, hogy a biztosítottak, vagyis akik bármilyen jogviszonyban járulék fizetésére kötelezettek, mostantól csak társadalombiztosítási járulékot fizetnek, ami magában foglalja az eddig fizetett egyéni járulékokat, nevezetesen a nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot egyaránt. A társadalombiztosítási járulék mértéke 18,5%, azaz pontosan annyi, amennyit a fent felsorolt egyéni járulékok levonásával eddig is fizettek a biztosítottak. Továbbra is fennmarad az a rendelkezés, hogy bizonyos ellátásokban részesülők (álláskeresési járadék, ápolási díj, gyermekgondozási díj, stb.) az ellátásukkal összefüggésben 10% mértékű nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni, melynek révén az ellátás folyósításának időtartama szolgálati időnek számít.

Elsősorban a munkáltatókat, kifizetőket érinti az az átmeneti rendelkezés, mely alapján a 2020. július 10-éig megszerzett és 2020. június havi járulékalapot képező olyan jövedelemre, amelyet a 2020. június hónapra vonatkozóan benyújtott bevallásban kell bevallani, még a régi, június 30-án hatályos szabályokat kell alkalmazni (régi Tbj.)

Járulékfizetési alsó határ

Az egyéni vállalkozók, illetve a társas vállalkozások tagjai esetében már eddig is létezett az ún. járulékfizetési alsó határ, amit az új Tbj. most a munkaviszonyban foglalkoztatottakra vonatkozóan is bevezetett. Mint ismeretes, a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem után kell megfizetni. A járulékfizetési alsó határnak köszönhetően azonban a munkavállalók esetében a járulékalap legalább a minimálbér 30 százaléka (idén 48.300 Ft), ami alapján a járulékot mindenképp meg kell fizetni, és ugyanez az összeg az alapja a szociális hozzájárulási adónak is (amennyiben azt az adott esetben a kifizetőnek meg kell fizetnie). A járulékfizetési alsó határra vonatkozó szabályt természetesen a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása, valamint a részmunkaidős munkavégzés esetén is alkalmazni kell.

Az egyéni vállalkozók, illetve társas vállalkozás tagjai tekintetében a társadalombiztosítási járulék alapja – a járulékfizetési alsó határnak köszönhetően – legalább a minimálbér (ebben az évben bruttó 161.000 Ft), középfokú végzettséget, illetve szakképzettséget igénylő tevékenység esetén pedig a garantált bérminimum (idén bruttó 210.600 Ft).

A törvény külön rendelkezik azon esetekről, amikor a járulékfizetési kötelezettség nem a teljes hónapra vonatkozóan áll fenn, mert például a munkaviszony hónap közben keletkezik, esetleg szűnik meg, vagy a biztosított az adott hónap egy része alatt táppénzben részesül, stb. Ilyen esetekben a járulékfizetési alsó határ meghatározása során a példa szerinti okokból kieső naptári napokat figyelmen kívül kell hagyni.

Kiegészítő tevékenységet folytatók, avagy a nyugdíjasok munkavállalása

Eddig csak a saját jogú nyugdíjas egyéni, illetve társas vállalkozókat ismerhettük kiegészítő tevékenységet folytatóként, akik ugyan nem minősültek biztosítottnak, de azért bizonyos terheket (pl. szociális hozzájárulási adó, egészségügyi szolgáltatási járulék, nyugdíjjárulék) az általuk folytatott tevékenységgel kapcsolatban is meg kellett fizetniük, és ezzel együtt jogosultak lehettek a 0,5%-os mértékű nyugdíjnövelésre.

Az új Tbj. alapján július 1-jétől mindenki, aki saját jogú nyugdíjas (például öregségi nyugdíj, a nők kedvezményes öregségi nyugdíja, stb.) – bármilyen jogviszonyban is végez kereső tevékenységet –kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, minek következtében munkavállalása biztosítási jogviszonyt nem eredményez. Ebből viszont az érintettekre nézve egy sor dolog következik:

  • Egyrészt a nyugdíjasként történő munkavégzés esetén most már semmilyen járulékfizetési kötelezettség nem terheli őket, és az ilyen foglalkoztatás esetén a foglalkoztatónak sem kell a szociális hozzájárulási adót megfizetnie.
  • A nyugdíjas munkavállalása esetén a július 1. után szerzett jövedelemre már nem vonatkozik az eddig az éves jövedelem tekintetében a minimálbér 18-szorosában meghatározott jövedelemkorlát, tehát mostantól korlátozás nélkül szerezhet jövedelmet.
  • Másfelől ugyanakkor a nyugdíjasokat munkavállalásuk esetén eddig megillető 0,5%-os mértékű nyugdíjnövelés nem jár arra a jövedelemre vonatkozóan, amit július 1. után szereztek. A július 1. előtt nyugdíjasként szerzett járulékalapot képező jövedelemre vonatkozóan ugyanakkor természetesen jár a nyugdíjnövelés, melynek megállapítása iránt a hatóság hivatalból intézkedik, mégpedig a 2019. évi jövedelem esetén legkésőbb 2020. október 31-éig, a 2020. január 1. és június 30. között szerzett jövedelem esetén pedig legkésőbb 2021. október 31-éig. A fent részletezett rendelkezések természetesen a közszférában dolgozó, nyugdíjuk folyósítását szüneteltető nyugdíjasok foglalkoztatására is irányadók.
    Fontos még megemlíteni, hogy kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülnek azok az özvegyi nyugdíjasok is, akik az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötték és egyéni vállalkozók, vagy társas vállalkozás tagjaként folytatnak kereső tevékenységet. Rájuk tehát a most tárgyalt nyugdíjas munkavállalásra vonatkozó szabályok vonatkoznak, azonban ők a folyósító szervhez küldött nyilatkozattal vállalhatják a nyugdíjjárulék megfizetését.

Ami nem változott

Végül fontosnak tartjuk annak hangsúlyozását, hogy a most tárgyalt változások nem érintik a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban (rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátás) részesülők kereső tevékenysége esetén érvényesülő keresetkorlátot, illetve annak mértékét. Az ellátásra való jogosultság tehát ezután is akkor szűnik meg, ha az érintett kereső tevékenységet folytat és jövedelme három egymást követő hónapban meghaladja a minimálbér (egyéni, illetve társas vállalkozó esetén a garantált bérminimum) 150%-át.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

jogtanácsos

Ugrás a lap tetejére