Akadálymentesítéssel kapcsolatos érdekképviseleti munkánk szinte folyamatos témája a hangjelzést adó jelzőlámpák ügye. Az MVGYOSZ-nek régi célja a rendszer országos szintű egységesítése és a legkorszerűbb technológiák bevezetése, melyben újabb előrelépést értünk el!
A vak és gyengénlátó emberek önálló és biztonságos közlekedéséhez nélkülözhetetlen fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés egyik meghatározó eleme a közlekedési lámpák hangjelző berendezéssel történő ellátása, ami Magyarországon nemcsak nagy hagyományokkal bír, hanem európai szinten is kiemelkedő jó gyakorlataink vannak a területen. Hazánkban a jelzőlámpákat a 80-as években kezdték hangjelző berendezésekkel ellátni annak érdekében, hogy a vak emberek is észlelhessék, hogy mikor kelhetnek át a zebrán biztonságosan. A hazai hangjelző berendezések kezdetben sípolással, később beszéddel jelezték a szabad áthaladás lehetőségét, a jelzőhang pedig folyamatosan szólt, ha a lámpa üzemelt.
A 2000-es évek elején forradalmi újításként jelentek meg azok a berendezések, melyeket a látássérült személynél lévő távirányítóval lehet aktiválni, így a lámpa csak akkor szólal meg, amikor arra valóban szükség van. Ez a megoldás a látássérült emberek mellett a jelzőlámpák közelében élő városlakók komfortját is szolgálja. A folyamatosan hangjelzést adó jelzőlámpa ugyanis komoly zajterhelést jelent, amire a lakosság gyakran reagál tiltakozással vagy a berendezések rendszeres rongálásával.
A távirányítóval aktiválható hangjelzéses lámpák hamar teret hódítottak, ami nem csak Közép-, hanem szinte egész Európában egyedülálló gyakorlat. Budapesten ma már nem telepítenek úgy jelzőlámpát, hogy ne látnák el azt ilyen hangjelző berendezéssel, illetve a meglévő csomópontok „meghangosítása” is folyamatosan, tervezetten zajlik.
Az MVGYOSZ tagegyesületei körében 2021 áprilisában elvégzett felmérés alapján elmondható, hogy országszerte már korántsem ilyen optimálisak a feltételek. A szövetség által feltett kérdésekre a tagegyesületek szinte mindegyikétől (összesen 18 szervezettől) érkezett válasz, melyeket felhasználtunk az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak megküldött helyzetértékelés elkészítéséhez.
Örvendetes, hogy szinte minden megyeszékhelyen és több kisebb-nagyobb városban működnek hangjelzést adó jelzőlámpák, de még mindig számos olyan nagyobb város van, ahol a jelzőlámpák nem adnak hangot, a kisebb településeken pedig ennél is kedvezőtlenebb a helyzet. Az alkalmazott technológiák terén azonban nyoma sincs az egységességnek. Vannak olyan városok, ahol már teret hódítottak a távirányítóval bekapcsolható hangadó berendezések (Szeged, Szombathely, Gyöngyös, Nagykanizsa, Kaposvár, Baja, Salgótarján), ám ezeken a településeken is bőven van még olyan közlekedési csomópont, ahol nem valósult meg az akadálymentesítés ezen formája. Más városokban viszont még mindig az elavult, a környezetre fokozott zajterhelést gyakorló rendszereket alkalmazzák (Debrecen, Nyíregyháza, Eger, Hatvan, Zalaegerszeg, Tatabánya, Miskolc, Szolnok), figyelmen kívül hagyva a technológia intenzív fejlődését. Ezzel párhuzamosan a lakossági panaszok hatására bevett gyakorlattá vált, hogy a hangadó berendezéseket több nagyvárosban 18, jobb esetben 22 óra után kikapcsolják, ekkor a jelzőlámpák a látássérült emberek számára “megnémulnak”, így a csökkent esti vagy kora reggeli forgalomban a közlekedés során fokozott balesetveszélynek vannak kitéve. Ahol esetleg nem kapcsolják ki a hangjelzést, ott is gyakori jelenség, hogy a lakossági panaszok hatására azt olyan mértékben lehalkítják, ami a csúcsforgalom zaja mellett már szinte egyáltalán nem hallható. Léteznek olyan, igény szerint bekapcsolható lámpák is, melyeket egy, az oszlopon található gombbal lehet aktiválni, ám ennek megtalálása a látássérült személyek számára komoly nehézséget és kényelmetlenséget jelent, illetve higiéniai szempontból is kifogásolható. Az országos egységesítés hiánya megnehezíti az érintettek tájékozódását, például a folyamatos hangjelzéshez szokott látássérült személy nem gondol arra, hogy egy néma jelzőlámpa távirányítóval esetleg “szóra bírható”. Örvendetes ugyanakkor, hogy vannak olyan városok, ahol már megkezdődött a korábbi, folyamatos hangjelzést adó rendszerek átalakítása távvezérlésűre (Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Kalocsa), itt meg is szűntek a korábbi lakossági panaszok, a helyi látássérült közlekedők pedig elégedettek az újítással.
A hangjelző berendezések meghibásodása is gyakran okoz problémákat. Több településen tapasztalat, hogy nincs egy jól bejáratott, mindenki által ismert telefonszám vagy e-mail cím, ahol ezeket a meghibásodásokat bejelenthetnék a látássérült felhasználók vagy az őket képviselő szervezetek. Így könnyen előfordul, hogy egyes hangjelző berendezések akár hetekig “némák”, mire ez valakinek feltűnik, vagy mire arra valaki fel tudja hívni a karbantartásért felelős szervek figyelmét. Gyakori panasz, hogy ha a hibabejelentés problémamentes is, a javításra heteket, esetleg hónapokat kell várni. Hasonló nehézséget okoz az a gyakorlat, ami elsősorban kisebb városokban jellemző, ahol este vagy hétvégén sárgán villognak a lámpák. Erről sem a folyamatosan sípoló, sem a távirányítóval vezérelt hangjelzők nem adnak tájékoztatást a látássérült közlekedőknek, ami szintén jelentősen csökkentené a balesetveszélyt és növelné az érintettek biztonságérzetét.
Bár az MVGYOSZ megyei és regionális tagegyesületei helyi szinten évtizedek óta végzik érdekképviseleti tevékenységüket, többek között a jelzőlámpák hangjelzéssel történő ellátása érdekében, tapasztalataink szerint nagyon változó, hogy az önkormányzatok, illetve a jelzőlámpák telepítéséért és üzemeltetéséért felelős Magyar Közút Nonprofit Zrt. munkatársai mennyire együttműködőek és mennyire veszik figyelembe az érintettek észrevételeit, szempontjait. Ahol nyitottak a döntéshozók a fejlesztésekre, ott is tapasztaljuk, hogy a források korlátozott volta még mindig ellehetetleníti, de legalábbis erősen lassítja az átalakításokat.
A felmérést követően annak eredményeivel és egy személyes találkozó kérésével fordultunk az Innovációs és Technológiai Minisztérium Közlekedési Infrastruktúra Fejlesztési Főosztályának vezetőjéhez, Thoroczkay Zsolthoz, aki pozitívan reagált a megkeresésünkre. A főosztályvezető válaszlevelében arról tájékoztatott, hogy a Magyar Közút által már alkalmazott “zebraminimum” követelményei között a hangjelzéses lámpákra vonatkozó elvárás még nem szerepel, de azt sürgősen pótolni fogják. Egyben meghívást kaptunk az ITM-be egy személyes egyeztetésre, melyre május 12-én került sor, és amelyen a Magyar Közút és a Budapest Közút illetékes döntéshozói is részt vettek.
Az egyeztetésen dr. Nagy Sándor elnök, Németh Orsolya szakmai vezető és Erhart Péter akadálymentesítési ügyekért felelős munkatárs képviselte az MVGYOSZ-t. A megbeszélésen a Budapest Közút képviselői elmondták, hogy azon felül, hogy a fővárosban az újonnan telepített jelzőlámpákat minden esetben távirányítóval vezérelhető hangjelző berendezéssel együtt szerelik fel, a következő négy évben valamennyi, már meglévő csomóponton megvalósul a jelzőlámpák akadálymentesítése. A Magyar Közút munkatársai is hasonlóan pozitívan álltak a kérdéshez, és ígéretet tettek az ismertetett jó gyakorlat következetes alkalmazására, illetve annak a “zebraminimum” követelményei közé történő beépítésére. Szóba kerültek továbbá a tárgyaláson a látássérült közlekedőket segítő taktilis jelzések is, melyek gyalogátkelőknél történő alkalmazását a “zebraminimumon” túl egy éppen megújítás alatt lévő útügyi műszaki előírás fogja megkövetelni. Szó esett az úgynevezett “okoszebrákról” is, melyek telepítése több településen és a fővárosban is kísérleti jelleggel folyik, és amelyek várhatóan szintén jelentős szerepet fognak játszani a balesetek megelőzésében.
Az egyeztetés záróakkordjaként a szövetség képviselői egy másik, a vak és gyengénlátó emberek utcai közlekedését jelentősen megnehezítő és számukra fokozott balesetveszélyt jelentő problémára is felhívták a figyelmet. Mint kiderült, a fővárosszerte a járdákon heverő elektromos rollerek korántsem csak a látássérült közlekedőkre nézve problémásak, hanem a gyalogosok többségét is bosszantják. A negatív tapasztalatok hatására a Budapest Közút már megtette az ügyben az első lépéseket, így terv szerint a nyár folyamán először a belvárosban jönnek létre azok a közlekedés szempontjából holttérnek számító területeken kialakítandó mikromobilitási pontok, ahol ezeket a járműveket nemcsak lehetőségük lesz elhelyezni a használóiknak, hanem kötelezettségük is.
Németh Orsolya
szakmai vezető
