Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a sokunk által szeretett és nagyra becsült Kincses Gyula, a debreceni Gyengénlátók Iskolájának nyugalmazott igazgatója életének 94. évében elhunyt. Tisztelői 2020. június 19-én, pénteken 12 órától vehetnek tőle búcsút az Istenszülő oltalma görögkatolikus főszékesegyházban (4029 Debrecen, Attila tér).
A gyászoló család kérése, hogy a koszorúkra és virágokra szánt vételár összegét adományozzák a Gyengénlátó Gyermekekért Alapítványnak. Számlaszám: OTP 11738008-20184115.
A benne lévő szeretet nem öregedett el – írta egyik tanítványa a 90. születésnapjára.
Gyógypedagógusi tevékenységét 1950-ben a debreceni Siketnémák Intézetében kezdte, ahol 22 évig teljesített szolgálatot, majd 1972 őszén elvállalta a Gyengénlátók Általános Iskolája és Nevelőotthona alapításának szervezését és további vezetését. Munkája mellett számos egyéb pozíciót is betöltött Debrecenben. Kivételes, karizmatikus egyéniség volt, akire oda kellett figyelni, aki olyan egyéni módon tudott tekintélyt parancsolni, hogy az már-már kedvességnek tűnt. Neve már az 1980-as években is fogalom volt – és nem csupán a pedagógus társadalom körében. Tanított, kutatott, vezetett. A látássérültek pedagógiája területén mindig is a fogyatékossággal élő gyermekekért élt, dolgozott, küzdött és alkotott. Tette mindezt igen szerényen, szolgálatkészen, halk szóval, de pedagógiai eszméiben rendíthetetlenül. Szívügyének tartotta a látássérült gyermekek nevelését, fejlesztését, tanítását. Értékrendjében folyamatosan jelen volt az érdek nélküli tenni akarás másokért. Olyan alkotó közösséget varázsolt maga köré, akikkel együtt küzdhetett azért, hogy a diákok megfelelő szellemi és lelki munícióval felszerelkezve tudják majd elfoglalni méltó helyüket a társadalomban. Halála napjáig figyelemmel kísérte a látássérült emberekért tevékenykedő szervezetek munkáját, tartotta a kapcsolatot azok vezetőivel. Tanácsaival, pozitív gondolataival, tapasztalataival támogatta, erősítette a küzdelmes munkát.
Számos publikációja jelent meg országos és külföldi szakmai folyóiratokban, kiadványokban. Előadásokat tartott konferenciákon, szemészeti szakmai tanácskozásokon és nemzetközi rendezvényeken.
Egyik hobbija a numizmatika volt, gyűjteményével nemzeti értéket teremtett, és a témával kapcsolatban két könyvet is írt. Szülőfaluja, Pocsaj dombvidékén végzett régészeti ásatásai során pedig bronzkori kultikus csontleletre bukkant, amely a Déri Múzeumba került. Néprajzi témájú írásai szülőfaluja Híradójában, a Debreceni Simonyi Napok irodalmi pályázatán, a Honvédelmi Minisztérium Levéltára kiadásában, valamint néprajzi pályázatokon jelentek meg.
A természet szeretete és a természet megfigyelése is sokat jelentett Kincses Gyulának. Horgászként 1974-től a MOHOSZ Hajdú-Bihar Megyei Intéző Bizottságában oktatási és ifjúsági felelősként szervezte a horgászfilmek debreceni és vidéki bemutatását, nyaranta pedig Hajdúszoboszlón és Hajdúnánáson az ifik táboroztatását. Az ornitológia területén végzett megfigyelései is maradandó adatokat szolgáltattak a szakirodalom számára.
Kiváló személyiségét és munkásságát számos elismerés tükrözi:
- Cházár András Emlékérem
- Dr. Bárczi Gusztáv Emlékérem
- Oktatásügy Kiváló Dolgozója
- Szakszervezeti Munkáért arany fokozat
- Maróthi György Díj
- Apáczai Csere János Díj
- Louis Braille Emlékérem arany fokozat
- Pedagógus Szolgálati Emlékérem
- Széchenyi Ferenc Jutalomérem III.
- MNM Kiváló Társadalmi Munkáért Érem
- Debreceni Akadémiai Bizottság Díja
- Pocsaj Nagyközség Díszpolgára
- Karácsony Sándor Emlékérem
- MTA Debreceni Bizottság Oklevél
- Maróthi György Díj és Emlékplakett
Nyugodjon békében, Gyula bácsi!
Életrajzi adatok forrása: 2016. Napló / Kenyeres Ilona írása