A vakvezető kutyák átadását hosszú folyamat előzi meg, melynek lépéseit a legtöbben nagyjából ismerik. Amikor a látássérült emberhez kerül a kutya, az állat megbízható, tökéletesen ki van képezve a feladatra, amit el kell látnia, tudja, hogyan viselkedjen emberek között, tömegközlekedésen, munkahelyen. Viszont hiába tűnik úgy, hogy szuper képességekkel rendelkezik – ugyanolyan, mint bármilyen kutya: attól, hogy egyszer be lett tanítva, nagyon könnyű elrontani.

Családtag vagy munkatárs?

Ahogy a gazdihoz kerül a kutya, rengeteg minden változik, és a kutya viselkedésén, személyiségén sokat alakít a gazdájával való kapcsolat. Azt viszont sokan elfelejtik, hogy tekinthetjük családtagnak a vakvezető kutyát, de ez nem azt jelenti, hogy mindent meg kell neki engedni. Az MVGYOSZ kiképzőiskolája többek között ezért vette át az Angliában ‘90-es években kifejlesztett programot, melynek egyik fontos eleme az utógondozási szakasz. Ennek a kutya egészségügyi és fizikai állapotának ellenőrzésén túl az is feladata, hogy segítse a gazdikat aktívan tartani a kutya tudását.

Évente több alkalommal is tartunk Utógondozási napot, melyek közül legalább egyen részt kell vennie mindenkinek, aki vakvezető kutyával rendelkezik az MVGYOSZ jóvoltából. Ezen alkalmakkor betekintést nyerünk a páros munkájába, és így korrigálási lehetőségünk is van.

A leggyakoribb, jóindulatból elkövetett hibák

Mivel egymáshoz idomul a munkastílusuk, sokszor előfordul, hogy az átadó tanfolyamon elhangzottakra nem mind emlékezik a gazda, vagy simán csak egy-két dolog kimarad az életükből. Gyakran az általános fegyelem szokott szétcsúszni, vagy ha rutinszerűvé válik a közlekedés, már nem követeli meg a gazda a pontos jelzéseket a gyorsabb haladás érdekében. Így viszont a kutya akár el is „felejtheti” az adott objektum jelzését (jellemzően járdafellépő, nyitott ajtó jelzése szokott például „elkenődni”). További általános probléma, hogy ha a gazdának van még látásmaradványa, arra támaszkodva igazából ő vezeti a kutyát.

A felsoroltak mind az általános munkamorál és fegyelem romlásához vezetnek, melyekből egy idő után az lehet, hogy nem stabil a behívás, a gazda szorong, hogy a kutya nem jön vissza, vagy nem viselkedik jól más kutyákkal, illetve a tanultak egy része is halványodik, megálló, ülőhely megkeresésében, zebrán való átkelésben egyre kevésbé megbízható a kutya.

Az átadó tanfolyamon igyekszünk minden fontos tudnivalóra kitérni, de természetesen mindig vannak egyedi problémák, amiket nem látunk előre. A gazdák általában nagyon hálásak a kutyáknak a segítségért, amit nyújtanak, ezáltal nagyon is hajlamosak az engedékenységre. Ez soha nem vezet jóra, mert a kutyáknak szeretet mellett fegyelemre is szükségük van. A legtöbb esetben a kutya elhízásához is a szeretet és a jóindulat vezet, hisz azért ad neki többet enni a gazdi, hogy a kutya örüljön. Csakhogy ezzel nem csak a kutya egészségét veszélyezteti, de a saját biztonságát is, ugyanis az állat lassabb lesz, kevesebb lelkesedéssel dolgozik, és persze az élettartama is megrövidül.

A legtöbbet tehát azzal teheti a gazdi a kutya jólétéért és boldogságáért, ha betartja a képzésen tanultakat a szeretetkapcsolat megtartásával, ugyanakkor nem hagyja „elkanászodni” az ebet, hanem mindig megköveteli tőle a fegyelmet.

Ádám Judit