//A hangomat adom – beszélgetés Hornai Gáborral

A hangomat adom – beszélgetés Hornai Gáborral

2019-07-26T20:59:45+02:002019. június 21.|
Hornai Gábor

(Hornai Gábor)

Beszélgetéssorozatunk olyan önkéntes felolvasókkal készül, akik a Bodor Tibor Kulturális Egyesületben dolgoznak, s örvendeztetnek meg bennünket újabb és újabb hangoskönyvekkel. Fogadják az interjúkat olyan szeretettel, amilyen örömmel felolvasóink nyilatkoznak.

– Kérem, meséljen nekünk kicsit magáról, elfoglaltságairól, kedvenc időtöltéseiről stb.

– Hamarosan nyugdíjba vonuló pasas vagyok. Eredeti foglalkozásom gépészmérnök, de már vagy 30 éve az üzleti életben dolgozom, eleinte az olajiparban, majd egész mostanáig a villamos energia kereskedelem területén. Feleségem szüleivel együtt egy kertes házban lakom Budapest peremén, ahol rendszeresen megfordulnak az unokáink és barátaink. Szeretek kertészkedni és néhány éve elkezdtem motorozni is.

– Mit jelent az ön számára a könyv, olvasás, felolvasás?

– Mindig is nagyon szerettem olvasni. Az olvasás azonnal kikapcsol és nagyon könnyen be tudok lépni az éppen olvasott könyv világába. A könyvek illata is kedves az orromnak, bár mostanában már papírkönyvet alig olvasok, áttértem az elektronikus könyvekre.

 – Milyen témában olvas szívesen?

– A sci-fi az egyik kedvencem. Igazság szerint ezt a műfajt főként angolul kezdtem olvasni még évekkel ezelőtt, amikor a sok úgynevezett nagy író könyveit nem lehetett magyarul megvenni. Aztán ez a szokás megmaradt. A másik terület a gazdaság és az üzleti élet. Itt vegyesen olvasok könyveket és folyóiratokat magyarul és angolul.

 – Mióta olvas fel?

– Körülbelül 5 éve. Akkor úgy alakult, hogy több szabadidővel rendelkeztem és az időt értelmesen akartam felhasználni. Rátaláltam az MVGYOSZ Infoalap nevű alapítványára, amelyik a Lapról hangra szolgáltatást működteti. Ide heti rendszerességgel olvasok fel cikkeket hetilapokból – főként a Nők Lapjából. A felolvasásokat az alapnál regisztrált látássérültek hallgathatják meg. Amikor később tudomást szereztem a Bodor Tibor Kulturális Egyesület megszületéséről, azonnal jelentkeztem felolvasónak, majd technikusnak is ide. Lenyűgöz, amit az egyesület, legelsősorban Puskás Kata végez. Le a kalappal.

– Felolvasásai alkalmából sikerült már látássérült olvasókkal kapcsolatba lépni?

– Nagy örömömre igen. Családunkban vagy az ismeretségi körünkben egyáltalán nincsenek látássérült emberek és kifejezetten jellemformáló tapasztalat volt közelebbről megismerkedni néhány vak emberrel. Rendszeresen levelezek Varga Ildikóval és beszélgetek Balázs Krisztivel az Infoalaptól. Van kb. 10 olyan hallgatóm is szerte az országban, akiknek közvetlenül is rendszeresen küldök hanganyagot.

– A Bodor Tibor Kulturális Egyesületnél alakultak már barátságok?

– Folyamatosan formálódó ismeretségek alakulnak. A BTKE-ből elsősorban Helle Maxi, Nagy Móni és Stolmár Barbi nevét említhetem, remélve, hogy nem bántok meg senkit, akit kifelejtettem. Külön kell szólni arról az önkéntesi közösségről, akik személyesen többnyire nem, de a Facebook-csoportban névről és hozzászólásról már ismerik valamennyire egymást.

– Ön szerint milyen a jó felolvasó?

– Elsősorban őszintén érdeklődik a felolvasott anyag tartalma iránt. Nem ijed meg a saját hangjától, nyugodt, figyel arra, hogy jól hangsúlyozzon és elkerülje a gyakori beszédhibákat és modorosságokat. Ha ezek megvannak, akkor már alapvetően rendben vannak a dolgok, az elkerülhetetlen hibákat az utómunka során javítani lehet. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert munkám során sokat kellett nyilvánosan szerepelnem és előadnom magyarul is, angolul is. Ebben meg nagy segítségemre volt/van a diákéveimben kapott Kazinczy-díj is.

– Olvasott fel olyan könyvet, ami valamiért közel áll önhöz?

– Bächer Iván írásait mindig nagy élvezettel olvastam, akár főzésről és háztartásról, akár családtörténetről szóltak. Ezeket már életében is, halála után is könyvekbe rendezték, ezekből olvastam fel és még tervezek felolvasni.

– Hosszú távon milyen tervei, elképzelései vannak?

– Ősztől nyugdíjba megyek és szeretnék a szabadsággal jól sáfárkodni. Egyrészt többet akarok motorozni és utazni, másrészt több idő jut majd a felolvasásra is. Az Infoalap és a BTKE mellett talán lehetőség lesz nyugdíjkiegészítő felolvasásra is.

Köszönöm a beszélgetést. Jó egészséget, eredményes és sikeres mindennapokat kívánok az olvasók nevében is!

Árvay Mária