Az épület

 

 Dr. Sipeki Balás Béla Zalamegyei főispán Lechner Ödön építészre bízta a Városligetben épülő villája tervezését. Az épület 1905 tavaszán készült el, és közel hatvan éve szövetségünk székháza működik benne.

Lechner Ödön építészről az átlagember viszonylag keveset tud. Pesten született 1845-ben, édesanyja osztrák származású, de a fia magyar szellemű nevelést kapott. Hazai és külföldi tanulmányai után visszatért hazánkba. Számos külföldi építészeti formát vett át, majd azokat alkalmazta. 1914-ben hunyt el. Számos budapesti és vidéki köz- és magánépületet tervezett. Nemzeti, sajátosan magyar formai építészeti stílusra törekedett. A népművészet és a természet felé fordult, elindította a szecesszió forradalmát. Lechnernek a Sipekiék részére készített épületét tartják a legszebb szecessziós alkotásának. Ezen az épületén jelennek meg először a felületet kitöltő, a vakolatba mélyítő díszítő elemek.

Sipeki Balás Béla 1863. augusztus 3-án született Pesten. A földbirtokos

család tehetséges fia jogi diplomát szerzett. Zalamegye főispánja volt 1917-ig. Ezután az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott jogtanácsosként. Később emberbaráti intézményekben tevékenykedett, világi elnöke volt az akkori vakok egyesületének is. 1944. május 6-án halt meg Balatonfüreden. Felesége, Degen Eugénia (1869-1944) még az ostrom előtt halt meg. Ő közismert pozsonyi birtokos család tagja volt. A Sipeki házaspárt Budapesten a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Gyermekük nem volt. Végrendelkezésük szerint a villa értékének nagyobbik hányadát a budapesti vakok egyesületére hagyományozták.

A még sokunk által ismert és tisztelt Györkös-házaspár Sipekiék szolgálatában állt tizenöt éven át. Györkös János házvezető, felesége pedig előbb szobalány, majd szakácsnő volt az úri csaIádnál. Györkös János 1975-ben, felesége 1994-ben halt meg.

Még 1991 decemberének közepén, egyködös délután hosszasan elbeszélgettem Györkös nénivel. A villa történetéről, lakóiról többek között elmondta: Dr. Sipeki BaIás Béla, akinek a Sipeki csak előneve volt, a már említett építésszel terveztette meg leendő otthonukat. Amikor az épület elkészült, 1905. május 1-jén volt a házszentelő. Attól kezdve minden esztendőben ezen a napon kezdődött a nyári szezon. Nyaranta jelentős kulturális rendezvények voltak: kamarazenei hangversenyeket, irodalmi műsorokat tartottak az épüIetben. Ezeken a kor ismert zenészei, énekesei, színművészei gyakran vendégszerepeltek. A korszak meghatározó személyiségei is jártak e házban, köztük Horthy Miklós kormányzó. A villához hajdanán hatalmas telek tartozott, amely akkor egészen a Hungária- körútig ért. Gyönyörű vadgesztenye- és lilaakácfák övezték a házat, a gondozott kertet és a sétányokat. A Hermina útról egy csodálatosan szép kerten át egy kockaköves úton át lehetett bejutni az épületbe, amelybe hátulról is fel lehetett jönni.  A villában az első emeleten, a mai hivatalvezetői szobában volt Sipeki úr hálószobája, a titkársági rész pedig a feleségének nyújtott pihenőhelyet. A mai két pénzügyi szoba egykor egy termet képezett, amelyben a házaspár gazdag könyvtára volt elhelyezve. A sok becses festmény közül ma már csak egy látható a hallban) a lépcsőfeljáró felett. A termekben, szobákban kincset érő bútorok, berendezési tárgyak voltak. A ház használati tárgyai, eszközei nagyrészt elpusztultak a II. világháború alatt. Ami még megmaradt, azt a háború végén elrabolták, széthordták. Az ostrom alatt az épület hátulsó része csaknem teljesen romossá vált. Egykor a villa első emeletének további részén és a második emeleten voltak a mellék- és kiszolgáló helyiségek. A földszinten a mai kiselőadó teremben volt a szalon, a középső helyiségben pedig az ebédlő. A hallban állt egy Bösendorfer zongora, amely a háború után átkerült a vakokiskolájába. Ezekben a termekben rendezték a különböző programokat. A ház alagsorában volt a konyha és egyéb helyiségek, és itt voltak a személyzeti szobák is. Sipeki úr derék, szép ember, a felesége pedig csinos, magas asszony volt.

Mindketten jólelkű, művelt emberek voltak, szerették és megbecsülték a náluk dolgozó személyeket. Az egykori Sipeki-villa további hányadának részeit 1947-ben vásárolta meg a budapesti vakok szövetsége akkori vezetősége az illetékes minisztérium segítségével a megjelölt örökösöktől, a Hermina-mezei egyházközségtől, a család oldalági örököseitől. Az épületet eredeti formájában helyreállították. Az 1950-es és 60-as években, miután megalakultak a szövetség megyei szervezetei, kicsinek bizonyult a régi épület, szükségessé vált a műemlék mögé egy új részleg felépítése. Ezt az új épületrészt 1973-ban adták át rendeltetésének. Itt kapott helyet a Braille-nyomda, a két könyvtár, a stúdió, a pest megyei szervezet és más szervezeti egységek, továbbá a második emeleten a nagy kultúrterem (ma Hermina-terem). Ebben a teremben nagyon sok előadást tartottak egykori együtteseink, a Homérosz kórus, a Berindán László zenekar stb. De szövetségünk és megyei szervezeteink együttesei, kultúrcsoportjai többek közt az 1992. és az 1998. évi országos kulturális találkozókon is. Ilyen nagyszabású találkozó utoljára 1995-ben Nagykanizsán volt.

Számos jeles külső látó előadó, együttes is gyakran tartott, tart műsort szövetségünk e termében.

 

(Részlet Lak lstván Vakok Világában megjelent cikkéből)