Loading...

Braille-könyvtár

 

Ma már természetes, hogy a vak gyermekek, a számukra létrejött speciális iskolában, pontírással tanulnak meg írni, olvasni, számolni. Ezek a dolgok hozzátartoznak életünkhöz, de ez nem volt mindig így.  
 
250 évvel ezelőtt úgy tartották, hogy a vakok nem képezhetők.  
 
200 évvel ezelőtt V. Haüy volt az első, aki intézetet alapított a vakok számára. Itt a diákoknak történelmet, irodalmat, zenét, fonást, könyvkötést, lakatosságot tanítottak. Haüy és kollegái az iskola falain belül domború latin betűk olvasására, és - vonalzó segítségével - síkírásra oktatták tanulóikat. Az írástanulás nagyon kevés sikert hozott. A viaszlemezre megfelelő formátumba ráírt nyomtatott betűk a vakoknak is olvashatóvá váltak. Ezért Haüy a szükséges sokszorosítás miatt nyomdát rendezett be, és felvetette a vakok könyvtárának gondolatát is. Ez az olvasási mód később elterjedt, és a Braille-féle írásmód megalkotása után is sokáig használatos volt.  
 
1809-ben született a pontírást megalkotó Louis Braille, aki gyermekkorában egy baleset következtében elvesztette látását. A párizsi intézetben tanult, és ott lett tanár. Elkeserítette és dühítette az, hogy amíg az írás az egészséges embereknek természetes dolog, a vakoknak megoldhatatlan probléma. Bár tanultak betűket írni, de az nem, vagy csak alig volt olvasható. Ezért komoly szükség volt egy új, könnyebben kezelhető és még sok más szempontból megfelelőbb írásrendszer megalkotására.  
 
Az ötletet és az alapot e ma is használatos rendszerhez, Charles Barbier "éjszakai írása" adta. Ez a katonatiszt látók számára sötétben is olvasható titkosírást talált ki. Rendszerének lényege: a francia ABC 36 betűjét egy 6*6-os kockában helyezte el. A sorokat vízszintesen és függőlegesen megszámozta, így minden betűt egy kétjegyű szám jelölt. A számokat árral papírra szurkálta.  
 
Braille az alapötletből átvette a papírra domborítás lehetőségét, de nem kód, hanem karakterírást fejlesztett belőle. Összesen 6 pontnyi egység egy karakterhelye. A 6 pont egy kis, álló téglalapban helyezkedik el, úgy, hogy a téglalap 3 pont magas, 2 pontnyi széles. A pontok számozása fentről lefelé történik, a baloldali soron. Attól függően, hogy a 6 lehetséges pontból melyeket használjuk fel - domborítjuk ki, - kapunk egy betűt, vagy más karaktert. A pontok nagysága mindig egyforma, erőssége az értelmezés szempontjából lényegtelen.  
 
1825-ben megszületik a rendszer. 1829-ben megjelenik a Braille-írás ismertetése. Az írásmód lassan elterjed Európában is. Magyarországon 1893-ban vezették be, mint a vakok számára általános írásformát.    
A mai magyar pontrendszer Mihályik Lajos tanár rendszere. A nyelvek azonos betűinek jele egyforma. Az ékezetes és a kétjegyű betűk kaptak külön jelet.   
 

Így vált az idők folyamán természetessé, hogy ismereteink nagy részét mi, a vakok is könyvekből merítjük. A történelem tényeit, népek életét, messzi tájak szépségét, és még sok mást mesélnek el nekünk a könyvek. Olvasás közben nemcsak élményeket szerzünk, hanem "látjuk", tapintjuk a szavak írásmódját, így javul helyesírásunk, és színesebbé válik szókincsünk.   
 
Számunkra 1896-ban Budapesten nyílt Braille-könyvtár, amely a mai napig is működik és várja olvasóit. Persze az idők folyamán a Braille-könyvek is kopnak, elhasználódnak. Cseréjük, és az új könyvek másolása folyamatos, de közel sem egyszerű feladat. Most a könyvtár gyűjteménye 900 műből áll, ami 8500 kötetet jelent. A pontok méretei nem változtathatók, így a Braille-könyvek terjedelmesek.

A könyvtárnak 203 nyilvántartott olvasója van. Egy olvasó egy év alatt átlagosan 6-12 művet olvas el. Első hallásra ez kevésnek tűnhet. Magyarázatul néhány fontos adat: egy Braille-kötet átlagosan 70-85 közötti oldalból áll. Ez megfelel egy síkírású könyv 27-30 oldalának, így egy átlagos hosszúságú könyv is 10-15 kötet. 1998-ban az olvasók 4782 kötetet olvastak el. A vidékiek postán kapják a könyveket, a budapestiek bejárnak az olvasnivalóért.  
 
A terjedelmekre egy-két példa:  
Fekete István - Tüskevár - 10 kötet.  
Jókai Mór - Aranyember - 21 kötet.  
Alexandre Dumas - Montecristo grófja - 59 kötet.  
 
Az elmúlt időben a Braille-könyvek olvasása háttérbe szorult. Ennek több oka is van. A könyvek nagyok, nehezek. Idősebb olvasóknak gondot okoz egyszerre több kötet elvitele. A háttérbeszorulásnak még egy, nagyon jelentős oka is van. A később megvakult sorstársak írni tökéletesen megtanulnak, de olvasni csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudnak.  
 
1961-ben létrejött a hangoskönyvtár, ami kazettára felolvasott műveket tartalmaz. A 90-es évek elejétől egyre nagyobb teret hódít a számítógépes olvasás. A szkennelt szöveget egy karakterfelismerő program segítségével egy beszélőegység olvassa fel. Olvasóink véleménye szerint azonban bensőségesebb élményt nyújt a maguk olvasta könyv.  
 
Szeretettel várunk minden érdeklődőt a jövőben is!
 

mvgyosz.hu

Szövegméret

  • növelés
  • Decrease
  • normál

Current Size: 80%

Oldalstílus

Current Style: Fekete/Fehér

Nyelvek